logo
Random Idézet

"Akármennyire is töprengtünk, belül a lelkünk tele van könnyűséggel, finom részegséggel, a szabadság enyhe mámorával. De nem tántorgunk, nem inog a térdünk ettől, mert a sok nehéz tudás ólma már régen jól megülepedett a szívünk vagy inkább valahol a gyomrunk alján, miként az erős, tengerre épült hajók tőkesúlya, s a világnak ez a keserű ismerete, ha le is lassítja nagyon a vitorlánkat, de szilárdságot ad. Ámbár ezt sem jól mondom. Akármilyen tetszetős hasonlat ez az ólom a hajófenékben, nem jó hasonlat. Abban sem vagyok biztos, hogy olyan nehéz és keserű-e csakugyan, ami lefelé húz bennünket. Csak azt tudom, hogy van egy nagyon mély lerakódás létezésünk alján, a második vagy legfeljebb a harmadik réteg alulról számítva, ami már végleges és változtathatatlan, ahol már nem mozdul az életünk, tehát rossz szó rá, hogy lelassít, hiszen egyáltalán mozdíthatatlan és befejezett. Erős és szilárd tartalom ez az emberben, és nem valamilyen szomorú vagy halott dolog, sőt bizonyos tekintetben éppen ez él igazán, ez az, amit létezésünk folyamán létrehozunk, amit életre hívunk életünk anyagából."

Ottlik Géza






Random Idézet
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. "

Helen Keller



18 órát töltöttek a hó fogságában – beszámoló



Kisgyörgy Éva 18 órát töltött a hó fogságában. Blogjában beszámolt arról, milyen körülmények között várták, hogy valaki kimentse őket. Évek óta írja saját, utazással kapcsolatos blogját, aki már sok embernek szolgált  számos hasznos útinaplóval. Ám arra ő sem gondolt, hogy valaha egy 18 órás fogságról kell beszámolnia a blogjában.

a hó fogságában

Éva rögtön azzal kezdi beszámolóját, tudja, sokan neki szegezik majd a kérdést: mégis miért indultak el, amikor ilyen ítéletidőre lehetett számítani. Azt mondja, valóban nem hallgatott az intelmekre részben azért, mert nagyon szerettek volna elutazni Ausztriába (tizenhárom főre volt befizetve a szállás), részben pedig azért, “mert máskor is hallottunk már olyat, hogy nem tanácsos útnak indulni, de én eddig soha nem akadtam el, maximum több ideig tartott az út. Nekem nem jött át, hogy ez ennyire komoly veszély. Belátom, felelőtlen voltam. De nyilván a hatóságoknak se jött át, mert teljesen felkészületlenül érte őket” - írja Éva, aki barátaival csütörtök délután fél 4-kor indult el Budapestről az M1-en, és 70-75 km környékén állt le a sor úgy délután öt óra magasságában.

Mint írja, a sötétedés, és a sokadik hidegben eltöltött óra után az autósok helyzete egyre kilátástalanabb lett. “A 112-t többszöri próbálkozásra sem értük el, a 107-et sokadszorra végül igen. Itt elmondták, hogy „dolgoznak a mentésen”, és hogy valószínűleg még az este folyamán megoldják. Azt, hogy mikor és milyen formában, nem tudták. Javasoltam a kordonátvágást… a rendőrség válasza az volt, hogy a kordonátvágás nem az ő dolguk, hanem az autópálya-felügyeleté, de az ő telefonszámuk sem válaszolt”

a hó fogságában2

Éváék éjszakája a többiekéhez képest – mondhatjuk – szerencsés volt, hiszen síelésre készültek: “Felvettük a sínadrágot, síkesztyűt, meleg zoknikat, összes pulóvert, füles sapkát, hótaposó bundás bakancsot, és még egy takaró is volt az autóban, így aránylag átvészelhető volt az éjszaka.”
A sötétben volt néhány autós, aki nem várt tovább, és hátrahagyva autóját, gyalog indult útnak. “Mondanom sem kell, mennyivel nehezítette pénteken a mentésünket az a pár hátrahagyott autó… Leszámítva ezeket az eseteket, abszolút előjött, hogy a legtöbb ember összetart a bajban”- írja Éva, aki barátaival éjszaka egyáltalán nem látott sem hókotrót, sem rendőrautót. “Senkinek elképzelése nem volt, meddig kell várakoznunk. Reggel sem a 107, sem a 112 nem válaszolt…” “Úgy délelőtt 10 körül pezsdült fel az élet, amikor végre átvágták a szalagkorlátot a 77 kilométernél. Itt először egy autóbusz próbált visszafordulni, ami rögtön elakadt, így utána már csak a kisebb gépjárműveket engedték át – kamionokat, buszokat, teherautókat nem, így azt nem lehetett tudni, nekik mikor ér véget a várakozás”.”Szerencsére csak megjöttek a rendőrautók és délelőtt 11-kor már hasíthattunk haza a Budapest felé vezető, teljesen jól járható úton. Ekkor láttunk néhány autóbuszt haladni Győr felé, talán azokat szánták melegedőnek. Összességében délután 5-től másnap délelőtt 11-ig az M1 autópálya 75 km környékén 18 órát töltöttünk várakozással mindenféle segítség és információ nélkül.”

 



Random Idézet

"A mongúz, ha kígyót lát, nem tud ellenállni a vonzásának; mintha szellem ülne a lelke mélyén, s egyre azt duruzsolná, hogy meg kell ölnie a csúszómászót. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy a mongúz lelke mélyén egy másik szellem is ül, amely lehűti az előző lelkesedését és azt sugdossa, hogy legyen nagyon óvatos. Az, aki mongúzt akar fogni magának, pontosan ismeri a vadon élő mongúz lelkét; ezért nem is reménykedik benne, hogy be tudja csalogatni a kalitkába. Úgy értem, egyedül nem. Ehhez segítségre van szüksége. Nem, Leslie száhib, nem ételre és nem édességre, hanem az irigységre. Mert talán elfelejtettem említeni a mongúz jó tulajdonságai között az irigységet. A mongúzt fogó férfi már a hadművelet előtt kölcsönkért a barátjától, vagy ismerősétől, vagy egész egyszerűen pénzért bérel egy szelídített mongúzt. Ezek után kirakja a kalitkát, beteszi a kígyót és vár. Várja, hogy a közelből a kalitka köré gyűljenek a vadon élő mongúzok. A kis állatka egyetlen, hatalmas ugrással eltűnik a ketrecben, nekiesik a kígyónak és megpróbálja megölni. S mit gondolsz, mit tesznek a többiek? Egy mongúzként törnek be a kalitkába az idomított állat után, mert az irigység legyőzte a szívükben az óvatosságot. Mi a tanulság ebből, Leslie száhib? Nem, egyáltalán nem az, hogy a piacra kell menni mongúzt venni, mert ehhez nem kell sem kígyó, sem türelem, hanem az, hogy semminek, de semminek nem szabad legyőznie a szívedben reszkető óvatosságot! Semmiféle érzelem nem élvezhet elsőbbséget az óvatossággal szemben: sem szerelem, sem gyűlölet, sem hála, sem irigység. Hogy akkor mi az értelme az életnek, és egyáltalán hogyan lehet így élni? Azt hiszem, rosszul fogod fel a dolgot. Ha az érzelmek elnyomják az óvatosságodat, halott vagy."

Lőrincz L. László

Random Idézet

"A mongúz, ha kígyót lát, nem tud ellenállni a vonzásának; mintha szellem ülne a lelke mélyén, s egyre azt duruzsolná, hogy meg kell ölnie a csúszómászót. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy a mongúz lelke mélyén egy másik szellem is ül, amely lehűti az előző lelkesedését és azt sugdossa, hogy legyen nagyon óvatos. Az, aki mongúzt akar fogni magának, pontosan ismeri a vadon élő mongúz lelkét; ezért nem is reménykedik benne, hogy be tudja csalogatni a kalitkába. Úgy értem, egyedül nem. Ehhez segítségre van szüksége. Nem, Leslie száhib, nem ételre és nem édességre, hanem az irigységre. Mert talán elfelejtettem említeni a mongúz jó tulajdonságai között az irigységet. A mongúzt fogó férfi már a hadművelet előtt kölcsönkért a barátjától, vagy ismerősétől, vagy egész egyszerűen pénzért bérel egy szelídített mongúzt. Ezek után kirakja a kalitkát, beteszi a kígyót és vár. Várja, hogy a közelből a kalitka köré gyűljenek a vadon élő mongúzok. A kis állatka egyetlen, hatalmas ugrással eltűnik a ketrecben, nekiesik a kígyónak és megpróbálja megölni. S mit gondolsz, mit tesznek a többiek? Egy mongúzként törnek be a kalitkába az idomított állat után, mert az irigység legyőzte a szívükben az óvatosságot. Mi a tanulság ebből, Leslie száhib? Nem, egyáltalán nem az, hogy a piacra kell menni mongúzt venni, mert ehhez nem kell sem kígyó, sem türelem, hanem az, hogy semminek, de semminek nem szabad legyőznie a szívedben reszkető óvatosságot! Semmiféle érzelem nem élvezhet elsőbbséget az óvatossággal szemben: sem szerelem, sem gyűlölet, sem hála, sem irigység. Hogy akkor mi az értelme az életnek, és egyáltalán hogyan lehet így élni? Azt hiszem, rosszul fogod fel a dolgot. Ha az érzelmek elnyomják az óvatosságodat, halott vagy."

Lőrincz L. László