logo
Random Idézet

"És milyen különös: a vallásosak és a nem vallásosak egy pontban egyetértenek, miszerint szabadság nem létezik. Minden másban eltérő nézeteket vallanak, de ezen az egy ponton különös egyetértést mutatnak. A kommunisták ateistának vallják magukat, vallás nélkülinek, de azt mondják, az embert meghatározzák társadalmi, gazdasági és politikai körülményei. Az ember nem szabad: az ember tudatosságát külső erők irányítják. Ugyanaz a logika. Nevezheted a külső erőt gazdasági szerkezetnek. Hegel Történelemnek nevezi - nagy T-vel, ne feledd -, a vallásos emberek pedig Istennek nevezik, megint csak nagybetűvel. Isten, Történelem, Gazdaság, Politika, Társadalom - mind külső erők, abban azonban egytől egyig megegyeznek, hogy az ember nem szabad. Én azt mondom neked, hogy tökéletesen szabad vagy, feltétel nélküli szabadság a tiéd. Ne bújj ki a felelősség alól; a menekülés nem segít. Minél hamarabb elfogadod, annál jobb, mert abban a pillanatban hozzáláthatsz önmagad megteremtéséhez. És amikor megteremted önmagad, hatalmas örömben lesz részed, miután befejezted magad - úgy, ahogy te szeretted volna - végtelenül mély elégedettség tölt el, épp, mint a festőt, akinek a szívében földöntúli elégedettség árad szét az utolsó ecsetvonással. A jól végzett munka mélységes béke forrása. Az ember úgy érzi, kivette a részét a teljességből."

Osho






Random Idézet
"A félrelépések napjainkban többek között azért váltak annyira gyakorivá, mert társadalmi méretű önbecsülési válságban szenvedünk, és a végsőkig ki vagyunk éhezve arra, hogy saját magunkat pozitívnak, szerethetőnek, izgalmasnak élhessük meg. Egyre több olyan emberrel találkozom, aki nem képes önmagában hinni, önmagát megfelelően képviselni különböző helyzetekben. És persze minél kiéhezettebbek vagyunk, annál kevesebb elég ahhoz, hogy rákattanjunk bármire, ami által magunkat egy picivel is értékesebbnek élhetjük meg. Sokszor nem a szex a legfontosabb mozgatórugója egy külső kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társunkat már nem szeretjük - hanem rossz közérzetünkben az azonnali enyhület, ami olyan, mint a fájdalomcsillapító: ha szenvedek, beveszem, és azt hiszem, ezzel meg is oldottam a problémát. A szerető, aki még nem ismer olyan jól minket, akinek még minden új és izgalmas, sokkal lelkesebben és pozitívabban tükröz vissza minket, mint a társunk, akivel már régen együtt vagyunk, és egy sokkal árnyaltabb képet lát rólunk."

Almási Kitti



A nagy találkozás



A nagy találkozás



Random Idézet

"A szeretet egyfajta vívmány. A cselekvésből származik, valamint a saját határaink megtapasztalásából. Határaink vannak a jóban, csakúgy, mint a rosszban. A szeretet alapvetően csak annak a felismerése, hogy az emberek különbözőségeiben egy mélységes közösség rejlik. A legmélyebb szeretetként éli át mindenki, ha elfogadják őt olyannak, amilyen. Mindenki szükségszerűen olyan, amilyen, nem is tudna másmilyen lenni. Mindenki attól ő maga, hogy olyan, amilyen. Bár az illető másmilyen, mint én vagyok, és én másmilyen vagyok őhozzá képest, de mindketten elfogadjuk egymást. Ez a tulajdonképpeni szeretet. Nem az, hogy átölelek valakit, vagy ilyesmi. Az csak a felszínesség. A szeretet alapvetően nem más, mint összhangban lenni a legmélységesebb erőkkel, tehát van benne valami vallásos jellegű. Azt is mondhatjuk, hogy ez maga a vallás: összekapcsolódom valami mélységessel, anélkül, hogy fürkészném."

Bert Hellinger

Random Idézet

"Klingsor a bűvös szemüveg segítségével átlátott a takarón, az ingen, a bőrön, bele Lancelot testébe, és figyelemmel kísérhette a kis életszellemek pajzán játékait, amint a vérerek labirintusain kergették egymást fel-alá. Sokáig tartott, amíg a Szerelmet megtalálta közöttük. De végre rálelt: ott ült a Szerelem lovagló helyzetben Lancelot hátgerincén, és egy kicsi tollseprűvel csiklandozta. Azután elunta ezt a játékot, ügyesen bebújt a tüdő lebernyegei közé, és összeszorította a lovag szívét. De ezt is régi tréfának találhatta, mert beült az aortába, és a vérfolyamon felszállíttatta magát az agyba. Itt egy ideig babrált a finom tekervények között, kivett mindenfélét a fiókokból, meg visszatette, azután belezavarodott a vonalkák rendszerébe, ásított egyet és Lancelot száján át kiugrott az ágyra. Leült az ágy szélére lábát lóbálva és kis tükörben nézegette magát, mert a Szerelem nagyon hiú. Pedig nem volt szép a Szerelem: sovány volt és sápadt, nyugtalan és idomtalan, és a sok erőlködéstől kidagadtak az erei. De ő nem látta, hogy milyen csúnya, mert köztudomású, hogy a Szerelem vak."

Szerb Antal