logo
Random Idézet

"Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk... Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. Hogy mintha még a démonaink is hasonlítanának! Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy... hogy mondjam... érezzem a saját... súlyomat?"

Anna Gavalda






Random Idézet
"A félrelépések napjainkban többek között azért váltak annyira gyakorivá, mert társadalmi méretű önbecsülési válságban szenvedünk, és a végsőkig ki vagyunk éhezve arra, hogy saját magunkat pozitívnak, szerethetőnek, izgalmasnak élhessük meg. Egyre több olyan emberrel találkozom, aki nem képes önmagában hinni, önmagát megfelelően képviselni különböző helyzetekben. És persze minél kiéhezettebbek vagyunk, annál kevesebb elég ahhoz, hogy rákattanjunk bármire, ami által magunkat egy picivel is értékesebbnek élhetjük meg. Sokszor nem a szex a legfontosabb mozgatórugója egy külső kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társunkat már nem szeretjük - hanem rossz közérzetünkben az azonnali enyhület, ami olyan, mint a fájdalomcsillapító: ha szenvedek, beveszem, és azt hiszem, ezzel meg is oldottam a problémát. A szerető, aki még nem ismer olyan jól minket, akinek még minden új és izgalmas, sokkal lelkesebben és pozitívabban tükröz vissza minket, mint a társunk, akivel már régen együtt vagyunk, és egy sokkal árnyaltabb képet lát rólunk."

Almási Kitti



Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta.



Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta
Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta.

Eung-Tae Lee, aki a Goseong Yi klán tagja volt, 30 évesen hunyt el, a koporsójában pedig tökéletes állapotban maradt fent egy kenderhajból font szandál és egy szerelmes levél, amelyet a férfi terhes özvegye írt.

Mindig azt mondtad: “Szerelmem, gyere éljünk együtt mindaddig, amíg hajunk megőszül és egy napon hagyjuk el ezt a világot.” Hogy tudtál meghalni nélkülem? Kire hallgassunk ezentúl, én és a fiad, és hogy éljünk ezután? Miért mentél el nélkülem?

Hogy adtuk át szívünket egymásnak? Amikor együtt voltunk megkérdezted: “Szerelmem, mások is így szeretik és értékelik egymást, mint mi? Ők is olyanok, mint mi?” Hogy tudtál mindent hátra hagyni és nélkülem elmenni?

Nem tudok nélküled élni. Veled akarok menni. Nem tudom elfelejteni az érzéseket, amelyeket irántad érzek. Mit csináljak a szívemmel és hogy éljek a vággyal, amelyet a gyerekünk is érez?

Kérlek, olvasd el ezt a levelet és válaszolj az álmaimban. Hallani akarlak. Megírtam ezt a levelet és a sírodba tettem.

Amikor megszületik ez a gyermek, kinek fogja mondani “apa”? Meg tudja valaki érteni, amit érzek? Nem létezik nagyobb tragédia a világon.

Te már máshol vagy és nem szenvedsz úgy, mint én. A fájdalmamnak nincs határa és vége. Kérlek olvasd el ezt a levelet és jelenj meg az álmaimban. Gyere titokban hozzám. Nincs határa a szavaimnak ezért itt megállok.”



Random Idézet

"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha."

Márai Sándor

Random Idézet

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

Müller Péter