logo
Random Idézet

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni."

Müller Péter


Anyu lenyelte!

Móricka lemegy a játszótérre és ott van Pistike.
- Bibibi nekem van homokozom!!! – mondja Pistike
Móricka felrohan az anyukájához és megkérdi tőle:
- Anyu nekem is van homokozom?
- Persze Móricka – mondja az anya.
Móricka megint lemegy a játszóra. Mondja Pistike:
- Bibibi nekem van 1 labdám! Erre Móricka megint felszalad:
- Anyu nekem is van labdám?
- Persze Móricka.
Móricka ismét lemegy a játszóra. Mondja Pistike:
- Bibibi nekem van egy kistestvérem!
Felszalad Móricka:
- Anyu nekem is van kistestvérem?
- Persze Móricka csak még a hasamba.
Leszalad Móricka mondja:
- Bibibi nekem is van kistestvérem csak Anyu lenyelte!


Ikertestvérek

Mórickáéknál ikertestvérek születnek. Fürdetésüket csodálkozva nézi. Az egyik baba ordít, a másik szép csendben tűri, hogy mosdassák.
- Mama, szerintem ezt a halkabbikat tartsuk meg!








HIRDETÉS



HIRDETÉS






Random Idézet

"Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem."

Carl Gustav Jung