logo
Random Idézet

"Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, Frodó úr, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Továbbmentek, mert volt mibe kapaszkodniuk. (...) Akad még jó ebben a világban, Frodó úr, amiért érdemes küzdeni."

A Gyűrűk Ura c. film


Anyu lenyelte!

Móricka lemegy a játszótérre és ott van Pistike.
- Bibibi nekem van homokozom!!! – mondja Pistike
Móricka felrohan az anyukájához és megkérdi tőle:
- Anyu nekem is van homokozom?
- Persze Móricka – mondja az anya.
Móricka megint lemegy a játszóra. Mondja Pistike:
- Bibibi nekem van 1 labdám! Erre Móricka megint felszalad:
- Anyu nekem is van labdám?
- Persze Móricka.
Móricka ismét lemegy a játszóra. Mondja Pistike:
- Bibibi nekem van egy kistestvérem!
Felszalad Móricka:
- Anyu nekem is van kistestvérem?
- Persze Móricka csak még a hasamba.
Leszalad Móricka mondja:
- Bibibi nekem is van kistestvérem csak Anyu lenyelte!


Ikertestvérek

Mórickáéknál ikertestvérek születnek. Fürdetésüket csodálkozva nézi. Az egyik baba ordít, a másik szép csendben tűri, hogy mosdassák.
- Mama, szerintem ezt a halkabbikat tartsuk meg!








HIRDETÉS



HIRDETÉS






Random Idézet

"A szerelem végtelen sok átváltozáson megy át, mielőtt mindörökre szólóan életünkbe vegyülne és kitörölhetetlenül megfestené lángszínével. Ennek az észrevehetetlen egybepárolódásnak a titkát a művészi elemzés soha nem tudja megragadni. Az igazi szenvedély sikolyokban nyer kifejezést, vagy egy hideg ember számára unott sóhajokban... A szerelem üde forrás, virág-, kavics- és zsázsaágyból bukkan elő, mint patak, mint folyó, hullámról hullámra váltja színét és természetét, s végül beléveti magát a megmérhetetlen óceánba, melyben a gyarló szellemek csak egyhangúságot látnak, a nagy lelkek azonban örökös szemlélődésbe merülnek benne. Hogyan merészelhetnénk leírni az érzelmeknek ezeket az átmeneti árnyalatait, ezeket a végtelenül becses semmiségeket, ezeket a szavakat, melyeknek hangsúlyát visszaadni szegény az emberi nyelvkincs, ezeket a pillantásokat, melyek a leggazdagabb költeményeknél is tartalmasabbak! Minden egyes rejtelmes jelenetben, amikor észrevétlenül lángra lobbanunk egy nőért, szakadék nyílik, melyben elmerül minden költői alkotás. Ej, hát hogyan is adhatnánk vissza széljegyzeteinkkel a lélek élő és titokzatos rezdüléseit, mikor még ahhoz sincsenek megfelelő szavaink, hogy a szépség látható misztériumait megfessük?"

Honoré de Balzac