logo
Random Idézet

"A szeretetkapcsolattól nem idegen az, hogy elvárások is vannak benne, de közben - bár ez egy paradoxon - lehet ezzel együtt föltétel nélküli is. A szeretetemnek ugyanis lehet, hogy nincs föltétele, de a kapcsolatnak van. Hogy egy kapcsolat lényegileg az lehessen, ami, ahhoz bizonyos föltételeknek teljesülniük kell. A házasság keretein belül az elvárás például így fogalmazódhat meg: elvárom tőled azt, hogy hűséges akarj lenni hozzám, és keressük közösen a megoldásokat, ha valami nehézség adódik. Ha a szerelem vagy a szeretet nevében elhitetjük egymással, hogy a kapcsolatunkban egyáltalán nincsenek elvárásaink, akkor sajnos ámítjuk a másikat és önmagunkat is. Ha a kapcsolat föltételeit kölcsönösen megteremtettük, lehetőséget biztosítottunk a feltétel nélküli szeretethez."

Pál Ferenc


Cipőfűző

Az ötéves Móricka anyukája bemegy a gyerekszobába, és látja, hogy a kisfia ül a szőnyegen és sírdogál.
- Mi baj, drágám? – kérdezi tőle.
- Most jöttem rá, hogy hogy kell bekötni a cipőfűzőmet.
- Hát ez igazán jó hír! Miért kell ezért pityeregni?
- Mert ezután egész életemben nekem kell majd bekötnöm!


Szexelni fognak

Móricka szülei, hogy zavartalanul szeretkezhessenek, kitalálják, hogy kiküldik az erkélyre Mórickát, és kérik, hogy folyamatosan mondja, mit lát.
Móricka ki is megy és sorolja:
- A szomszéd kiáll a garázsból.
- Egy mentő elhúz.
- A másik szomszéd kutyát sétáltat.
- A Kovácsék szexelni fognak.
Erre felkapják a fejüket odabent a szülők:
- Hát ezt meg honnan veszed?
- Csak onnan, hogy ők is kiküldték a gyereküket az erkélyre…


Fogat mosni

- Móricka, te nem szoktál fogat mosni? – kérdi a tanár.
- Dehogynem!
- Hazudsz, hiszen a leheletedből meg tudom mondani, hogy fokhagymás pirítóst reggeliztél!
- Akkor a tanár úr nagyon téved: azt tegnapelőtt ettem!








HIRDETÉS



HIRDETÉS






Random Idézet

"Milyen hát az a szerelem, amely szétporlik a nyelv gátjain? Milyen az a viharos hullám, mely szűkölő kutyaként vonul vissza az első összecsapáskor? Milyen íratlan törvény marasztalhat téged az egyik, engem pedig a másik parton, amikor mind a ketten úszni akarunk? Hát persze: kedveljük partjainkat! Te mondjuk a fűzfáid és a síkságod miatt, én talán a virágzó pityókaföldekért és a kukoricáért... De milyen hidat építsünk közéjük? Szerintem - erőset, tartósat. Hogy azon átkelve mindketten otthon érezhessük magunkat bármely parton. Hogy ne bántsa büszkeségünk, ha egyenlő módon birtokba vesszük egymás világát, de nem mint a győző vagy a legyőzött, hanem egyenlő felekként. És büszkén arra, hogy sok-sok kortársunkkal ellentétben mi szabadabban lélegzünk. Csalogassuk be egymást kedvenc búvóhelyeinkre, ismerjük meg gyermekkorunk minden zegét-zugát, járjuk be a nyelvek bozótját, s ha majd gyermekeink is lennének, ne ejtsük őket váratlan csapdába, hogy - nosza, válasszatok! Legyen természetes világuk a folyó mindkét partja, s tudjanak önfeledten játszadozni azon a kő- vagy acélhídon, mely nemcsak érettük, de az időnek is készül."

Cseke Gábor