logo
Random Idézet

"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.""

Paulo Coelho






Random Idézet
"Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet."

Csitáry-Hock Tamás



Dwayne Johnson „Még soha nem bunyóztam filmen nálam nagyobb emberrel, szóval felköthettem a gatyám”



Dwayne-Johnson-The-Rock

„Még soha nem bunyóztam filmen nálam nagyobb emberrel, szóval felköthettem a gatyám”

Dwayne Johnson interjú

Mit szeretsz a leginkább Hobbs figurájában?
Szeretem, hogy nála minden egyértelmű. Nem létezik számára a szürke szín, a dolgok vagy fehérek, vagy feketék. Mind a testfelépítése, mind a kinézete azt a célt szolgálja, hogy a munkáját elvégezze, vagyis levadássza és bevigye a bűnösöket. És ezt senki nem csinálja nála jobban. A kormánynak köszönhetően a munkájához a legjobb eszközöket kapja, ő mégsem a leggyorsabb, hanem a legnagyobb verdákat részesíti előnyben. Ugyanez a helyzet a fegyvereknél is. Nagyon szórakoztató egy ilyen karaktert játszani, és hálás vagyok, hogy része lehetek egy olyan franchise-nak, ami minden résszel egyre sikeresebb.

Miben látod a Halálos iramban-sorozat sikerének titkát? 
Szerintem a siker jórészt a gyártó Universal stúdiónak köszönhető. Rengeteg olyan vezető dolgozik ott, aki már sok-sok éve a cégnél van, és szinte olyanok ők nekem, mint egy nagy család. Ők voltak azok, akik A múmia visszatérrel beemeltek a filmszakmába, és azok is ők voltak, akik meglátták bennem a lehetőséget A Skorpiókirály főszerepére. Minden egyes filmjükhöz úgy állnak hozzá, hogy „Hogyan lehetne még jobbá tenni?” Nagyon védik ezt a franchise-t és úgy törődnek vele, hogy akár még három, négy vagy még több újabb rész benne legyen a pakliban. Rajtuk kívül pedig még ott van Vin, aki szintén együtt lélegzik ezzel a sorozattal, és mindent megtenne érte.

Ebben a részben egy nálad nagyobb fickóval szállsz harcba… 
A koncepció az volt, hogy a Vinnel folytatott harcot már ellőttük az előző részben, ezért ennek nem lenne semmi értelme, viszont szerettük volna, ha a figuráink olyan ellenfeleket kapnak, akik nemcsak fejben, de fizikailag is kihívást jelentenek számukra. Még soha nem bunyóztam filmen nálam nagyobb emberrel, szóval felköthettem a gatyám (nevet).

Szerinted a hatodik rész mivel tud még egy lapáttal rátenni az előzőre? 
Az ötödik nagyon jól sikerült, szerettem a forgatókönyvét, és a lehető legtöbbet tudtuk kihozni belőle. Egy ilyen mozit természetesen nem könnyű felülmúlni, de mi mindent megtettünk. Ezúttal még több karaktert mozgattunk, ami leginkább Justin (Justin Lin, a rendező – a szerk.) számára jelentett kihívást. Mindent megtett azért, hogy a régi és az új szereplők is egyaránt megkapják a maguk nagyjelenetét, és a nézők mindenkire emlékezhessenek majd. Továbbá az akciókat is felpumpáltuk. Persze nehéz az ilyen dolgokat összehasonlítani. Egyszerűen csak meg akartuk csinálni a legjobb filmet, ami tőlünk tellett.

Szeretnél más típusú mozikban is szerepelni, vagy jól elvagy az akciófilmek terepén? 
Jó lenne kicsit színesíteni a választékot. Már eleve ezzel a szándékkal kezdtem bele a színészszakmába. Úgy álltam neki, hogy a létező legtöbb műfajban szeretném kipróbálni magam. Emlékezetes élmény volt, amikor a Southland Tales-t forgattam Richard Kellyvel. Nemrég pedig Michael Bay-jel dolgozhattam együtt a Pain & Gainen, ami szintén egy kisebb film, vagy ott van a Csapda, ahol szintén egy érzékenyebb, hihetőbb figurát alakítottam. Apró lépésekben kell haladnom, ugyanis az a helyzet, hogy amikor egy stúdió egy öngyilkos hajlamú, zavart személyiségű karakterhez keres színészt, sajnos nem én jutok az eszükbe. Természetesen ezt megértem és elfogadom, viszont bízom abban, hogy akadnak még olyan rendezők, akik szeretik kissé megkeverni a dolgokat, és szembe akarnak menni az elvárásokkal, így nekem is leeshet még pár izgalmas szerep.

Ebben a részben Gina Carano játssza a társad, aki egy nagyon kemény csaj. Mit szóltál hozzá? 
Igen, itt két hiteles akcióhősnőnk is van, Gina és Michelle Rodriguez. Róluk mindenki elhiszi, hogy bárki valagát képesek szétrúgni. Sok időt töltöttem Gina társaságában, csípem őt. Követtem a küzdősportos karrierjét is, nagy tisztelője vagyok. Nem könnyű betörni Hollywoodba, de még annál is nehezebb bent maradni, ám ő mindkettőt megcsinálta. Jó emberekkel veszi körbe magát, és ha egyszer már képes volt helytállni egy férfiak uralta világban, a filmiparban is megoldja majd valahogy.

Forrás:



Random Idézet

"Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az. Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jószívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haragban, mert nem tudjátok, nem az lesz-e utolsó cselekedetek letartóztatástok előtt, s úgy is maradtok meg az ő emlékezetükben!"

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

Random Idézet

"Mi azért vagyunk boldogtalanok, mert túlságosan az énben élünk. Mit jelent az, hogy túlságosan az énben élünk? És pontosan mi is történik ilyenkor? Vagy a létezésben vagy, vagy az énben - mindkettőben egyszerre nem lehetsz. Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy nem vagy teljes, szét vagy darabolódva. Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy szigetté váltál. Ha az énben vagy, akkor azzal határvonalat rajzolsz magad köré. Különbséget teszel, és azt mondod: "ez én vagyok", "az nem én vagyok". A definíció, a határvonal az "én" és a "nem én" között az, ami elszigetel. Az "én" elszigetel. Megfagyaszt, és többé nem tudsz folyni. Amikor folysz, mint a folyó, az "én" életképtelen. Ezért szinte mindenkiből egy jégkocka lett: nincs semmi melegség, semmi szeretet az emberekben. A szeretet melegség, és ők félnek a szeretettől. Ha felmelegednének, akkor megolvadnának, és eltűnnének a határvonalaik. A szerelemben a határok eltűnnek; az örömben is eltűnnek a határok, mert az öröm is melegség."

Osho