logo
Random Idézet

"Mindenki a szebbik arcát mutatja felénk, és ami csúf, azt gondosan eltakarja. Ne akarjunk hát más bőrébe bújni, mert már későn jövünk rá, hogy nem olyan kellemes. Nagyanyám emlegette mindig, ha másra voltam irigy: „Ha mindenki kivihetné a piacra egy csomagban az örömét és a bánatát, és mindenki belekukkanthatna kedve szerint a máséba, senki sem cserélne a másikkal.” Ne akarjunk hát olyan terhet a vállunkra venni, amibe nem látunk bele, még akkor sem, ha messziről olyan kívánatos! Ne vállaljunk fel olyan szerepet, ami nem nekünk való! Merjünk őszinték lenni, mert a hazug világban ehhez kell az igazi bátorság! Különbözni a többitől. Beismerni, hogy hazudtunk és vállalni, hogy többet nem csapjuk be magunkat. Nem szégyen bevallani, hogy nem tudok milliomos, sikeres, hatalmas lenni, de nem is akarok annak látszani. Boldog szeretnék lenni, ha lehet."

V. Varga Zoltán






Random Idézet
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. "

Helen Keller



Lezavartak a buszról egy 80 éves bácsit!



image

“A levegő megdermedt… a bácsi leszállt”
Mi jár a fejemben??? Az a baj, hogy már majdnem 12 órája történt és még mindig ez jár a fejemben… A történet mai, melynek sajnos szem és fültanúja voltam…történt pedig mindez a 198-as buszon. Első ajtós felszállás van, tudjuk. Középső ajtó nyílik (mert leszálltak) – bácsika, akit én kb 80 évesnek tippelek – bottal éppen csak felkapaszkodik, amennyire ereje engedi….Sofőr hangosan, mondhatni ordítva “Elől szálljon fel!” mondatot sivít a mikrofonba…

 

Bácsi nem tudja, hogy neki szól….de szólni sem tudtunk neki, mert jött a következő üvöltés (és aki ott volt, tudja, hogy nem túlzok!!) “Azonnal jöjjön előre!” Erre már hördült a busz… talán legyen szíves… vagy valami…Szóltunk a bácsinak, hogy őt “hívatja” a sofőr ÚR! Apró kis lépésekkel a botjára támaszkodva előrecsoszog a bácsi…Sofőrünk rárivall: ”Jegye? Bérlete?” Bácsi bűnbánóan…”nekem már nem kell”. Erre a sofőr: “Mutassa a személyijét” Mondom…a bácsi ránézésre min. 80 éves volt!!!! Mondja a bácsi “Nincs nálam fiam..”

 

És ekkor jött a meglepetés, amire azt hiszem senki nem számított: “Szálljon le!” közölte a sofőr… A levegő megdermedt….a bácsi leszállt….Nem vagyok agresszív, de most szívem szerint pofon vágtam volna az urat…Értem én, hogy szabály az szabály…értem én, hogy ma már nem lehet biztos senki senkinek az életkorában… de akkor is…biztosan így kell ezt??? Biztosan ez volt az egyetlen megoldás????
Történt mindez 2013. 08. 30-án, 10:50 kor, a 198-as Dél-pesti garázs felé tartó járatán a BPI-042 rendszámú buszon….és nem vagyok feljelentgetős…de most nagyon valószínű, hogy megteszem…

 

ui: épp autóért mentem, kb 20 perc múlva visszamentem a megállóba, hogy ha még ott a bácsi, hát elviszem oda, ahova szeretné…A bácsi még mindig ott állt. Kiszálltam, mondtam neki, hogy azon a buszon voltam, hallottam, elvinném. A bácsi könnyes szemmel köszönte, de NEM jött velem.

 

Azt mondta, vett jegyet (aki ismerős, tudja..az állomás környékén sehol!! nincs jegyárusítás, de valakinél volt tömbjegy és abból adott a bácsinak 1-t) és azzal fog felszállni a következő buszra, megmutatja, de nem lyukasztja ki a jegyet, hiszen ő ingyen utazhat(na). És ugyan nagyon köszönte, hogy el akarom vinni, de azt mondta, az igazáért és a jogáért (amit nem ő kért!!) harcol…és csak azért is BKV-val megy…ingyen…és én megértem…Nem ő kérte, kapta a lehetőséget, hogy ingyen utazzon….. és még egyszer mondom… értem én, hogy a szabály az szabály…



Random Idézet

"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha."

Márai Sándor

Random Idézet

"Szívesen megvallom Önöknek, hogy bámulatba ejt a szent írások fensége és az evangélium szentsége a szívemhez szól. Nézzék csak meg, milyen fellengzős beszédűek a filozófusok könyvei, milyen jelentéktelennek tűnnek emellett. Lehetséges, hogy egy ilyen fennkölt és ugyanakkor ilyen egyszerű könyv emberi alkotás lenne? Lehetséges, hogy az, akinek a történetét elmondja, saját maga csak egy ember lenne? Csupán egy olyan hang, amit egy rajongó vagy egy becsvágyó szektás hirdet? Minő szelídség! Milyen erkölcsi tisztaság. Mily megható bájosság a tanításaiban! Micsoda magasztosság az alapelveiben! Milyen mélységes bölcsesség a beszédeiben! Micsoda merészség! Milyen finomság, ugyanakkor milyen ütőerő van a válaszaiban! Micsoda hatalom a szenvedélyein. Hol van az az ember, az a bölcs, aki gyengeség és hivalkodás nélkül így képes cselekedni, szenvedni és meghalni?"

Jean-Jacques Rousseau