logo
Random Idézet

"Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni."

V. Varga Zoltán






Random Idézet
"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok. "

Müller Péter



Lezavartak a buszról egy 80 éves bácsit!



image

“A levegő megdermedt… a bácsi leszállt”
Mi jár a fejemben??? Az a baj, hogy már majdnem 12 órája történt és még mindig ez jár a fejemben… A történet mai, melynek sajnos szem és fültanúja voltam…történt pedig mindez a 198-as buszon. Első ajtós felszállás van, tudjuk. Középső ajtó nyílik (mert leszálltak) – bácsika, akit én kb 80 évesnek tippelek – bottal éppen csak felkapaszkodik, amennyire ereje engedi….Sofőr hangosan, mondhatni ordítva “Elől szálljon fel!” mondatot sivít a mikrofonba…

 

Bácsi nem tudja, hogy neki szól….de szólni sem tudtunk neki, mert jött a következő üvöltés (és aki ott volt, tudja, hogy nem túlzok!!) “Azonnal jöjjön előre!” Erre már hördült a busz… talán legyen szíves… vagy valami…Szóltunk a bácsinak, hogy őt “hívatja” a sofőr ÚR! Apró kis lépésekkel a botjára támaszkodva előrecsoszog a bácsi…Sofőrünk rárivall: ”Jegye? Bérlete?” Bácsi bűnbánóan…”nekem már nem kell”. Erre a sofőr: “Mutassa a személyijét” Mondom…a bácsi ránézésre min. 80 éves volt!!!! Mondja a bácsi “Nincs nálam fiam..”

 

És ekkor jött a meglepetés, amire azt hiszem senki nem számított: “Szálljon le!” közölte a sofőr… A levegő megdermedt….a bácsi leszállt….Nem vagyok agresszív, de most szívem szerint pofon vágtam volna az urat…Értem én, hogy szabály az szabály…értem én, hogy ma már nem lehet biztos senki senkinek az életkorában… de akkor is…biztosan így kell ezt??? Biztosan ez volt az egyetlen megoldás????
Történt mindez 2013. 08. 30-án, 10:50 kor, a 198-as Dél-pesti garázs felé tartó járatán a BPI-042 rendszámú buszon….és nem vagyok feljelentgetős…de most nagyon valószínű, hogy megteszem…

 

ui: épp autóért mentem, kb 20 perc múlva visszamentem a megállóba, hogy ha még ott a bácsi, hát elviszem oda, ahova szeretné…A bácsi még mindig ott állt. Kiszálltam, mondtam neki, hogy azon a buszon voltam, hallottam, elvinném. A bácsi könnyes szemmel köszönte, de NEM jött velem.

 

Azt mondta, vett jegyet (aki ismerős, tudja..az állomás környékén sehol!! nincs jegyárusítás, de valakinél volt tömbjegy és abból adott a bácsinak 1-t) és azzal fog felszállni a következő buszra, megmutatja, de nem lyukasztja ki a jegyet, hiszen ő ingyen utazhat(na). És ugyan nagyon köszönte, hogy el akarom vinni, de azt mondta, az igazáért és a jogáért (amit nem ő kért!!) harcol…és csak azért is BKV-val megy…ingyen…és én megértem…Nem ő kérte, kapta a lehetőséget, hogy ingyen utazzon….. és még egyszer mondom… értem én, hogy a szabály az szabály…



Random Idézet

"Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk - írtam. - Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm."

John Grogan

Random Idézet

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."

Müller Péter