logo
Random Idézet

"A sirály az öböl partja fölött szállt, amikor megpillantott egy egeret. Leszállt az égből, és megkérdezte a rágcsálót: - Hol vannak a szárnyaid? Minden állatnak megvan a maga nyelve, és az egér nem értette, hogy mit beszél a madár. De az feltűnt neki, hogy van rajta két nagy, furcsa valami, ami a testéből nő ki. "Biztosan beteg szegény" - gondolta az egér. A sirály észrevette, hogy az egér a szárnyait bámulja, és azt mondta:- Szegénykém. Megtámadtak a szörnyek, megsüketítettek és ellopták a szárnyadat.Megrendülten a csőrébe vette a kis állatot, és elvitte egy sétarepülésre az egekbe. "Biztosan hiányzott már neki, hadd élvezze egy kicsit" - gondolta, miközben repült vele. Azután óvatosan visszatette a földre. Az egér hónapokig mélységesen boldogtalan volt, hiszen megismerte a magasságot, és egy óriási, gyönyörű világ látványa tárult elé. De ahogy telt-múlt az idő, újra hozzászokott saját kis egérlétéhez, és azt gondolta, hogy a csoda, amit átélt, nem volt több egy szép álomnál."

Paulo Coelho






Random Idézet
"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van. "

Müller Péter



Lezavartak a buszról egy 80 éves bácsit!



image

“A levegő megdermedt… a bácsi leszállt”
Mi jár a fejemben??? Az a baj, hogy már majdnem 12 órája történt és még mindig ez jár a fejemben… A történet mai, melynek sajnos szem és fültanúja voltam…történt pedig mindez a 198-as buszon. Első ajtós felszállás van, tudjuk. Középső ajtó nyílik (mert leszálltak) – bácsika, akit én kb 80 évesnek tippelek – bottal éppen csak felkapaszkodik, amennyire ereje engedi….Sofőr hangosan, mondhatni ordítva “Elől szálljon fel!” mondatot sivít a mikrofonba…

 

Bácsi nem tudja, hogy neki szól….de szólni sem tudtunk neki, mert jött a következő üvöltés (és aki ott volt, tudja, hogy nem túlzok!!) “Azonnal jöjjön előre!” Erre már hördült a busz… talán legyen szíves… vagy valami…Szóltunk a bácsinak, hogy őt “hívatja” a sofőr ÚR! Apró kis lépésekkel a botjára támaszkodva előrecsoszog a bácsi…Sofőrünk rárivall: ”Jegye? Bérlete?” Bácsi bűnbánóan…”nekem már nem kell”. Erre a sofőr: “Mutassa a személyijét” Mondom…a bácsi ránézésre min. 80 éves volt!!!! Mondja a bácsi “Nincs nálam fiam..”

 

És ekkor jött a meglepetés, amire azt hiszem senki nem számított: “Szálljon le!” közölte a sofőr… A levegő megdermedt….a bácsi leszállt….Nem vagyok agresszív, de most szívem szerint pofon vágtam volna az urat…Értem én, hogy szabály az szabály…értem én, hogy ma már nem lehet biztos senki senkinek az életkorában… de akkor is…biztosan így kell ezt??? Biztosan ez volt az egyetlen megoldás????
Történt mindez 2013. 08. 30-án, 10:50 kor, a 198-as Dél-pesti garázs felé tartó járatán a BPI-042 rendszámú buszon….és nem vagyok feljelentgetős…de most nagyon valószínű, hogy megteszem…

 

ui: épp autóért mentem, kb 20 perc múlva visszamentem a megállóba, hogy ha még ott a bácsi, hát elviszem oda, ahova szeretné…A bácsi még mindig ott állt. Kiszálltam, mondtam neki, hogy azon a buszon voltam, hallottam, elvinném. A bácsi könnyes szemmel köszönte, de NEM jött velem.

 

Azt mondta, vett jegyet (aki ismerős, tudja..az állomás környékén sehol!! nincs jegyárusítás, de valakinél volt tömbjegy és abból adott a bácsinak 1-t) és azzal fog felszállni a következő buszra, megmutatja, de nem lyukasztja ki a jegyet, hiszen ő ingyen utazhat(na). És ugyan nagyon köszönte, hogy el akarom vinni, de azt mondta, az igazáért és a jogáért (amit nem ő kért!!) harcol…és csak azért is BKV-val megy…ingyen…és én megértem…Nem ő kérte, kapta a lehetőséget, hogy ingyen utazzon….. és még egyszer mondom… értem én, hogy a szabály az szabály…



Random Idézet

"A legelterjedtebb és legáltalánosabb tévhitek egyike, hogy mindenkinek megvannak a maga határozott sajátságai: van jó és rossz ember, okos és buta, erélyes és tehetetlen, és a többi. Az emberek nem ilyenek. Annyit bárkiről állíthatunk, hogy többször jó, mint rossz, többször okos, mint ostoba, többször erélyes, semmint tehetetlen, vagy megfordítva; de nem lehet igaz, ha az egyik emberről azt állítjuk, hogy jó vagy okos, a másikról pedig, hogy gonosz vagy ostoba. Pedig többnyire így osztjuk fel az embereket, s ez merőben téves. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben víz, egy és ugyanaz, de mindegyik folyó az egyik helyen keskeny, a másikon sebes, hol széles, hol csendes, hol tiszta, hol hideg, hol zavaros, hol langyos. Ugyanígy van az emberekkel is. Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonságok csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalában nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad."

Lev Tolsztoj

Random Idézet

"A szerelem végtelen sok átváltozáson megy át, mielőtt mindörökre szólóan életünkbe vegyülne és kitörölhetetlenül megfestené lángszínével. Ennek az észrevehetetlen egybepárolódásnak a titkát a művészi elemzés soha nem tudja megragadni. Az igazi szenvedély sikolyokban nyer kifejezést, vagy egy hideg ember számára unott sóhajokban... A szerelem üde forrás, virág-, kavics- és zsázsaágyból bukkan elő, mint patak, mint folyó, hullámról hullámra váltja színét és természetét, s végül beléveti magát a megmérhetetlen óceánba, melyben a gyarló szellemek csak egyhangúságot látnak, a nagy lelkek azonban örökös szemlélődésbe merülnek benne. Hogyan merészelhetnénk leírni az érzelmeknek ezeket az átmeneti árnyalatait, ezeket a végtelenül becses semmiségeket, ezeket a szavakat, melyeknek hangsúlyát visszaadni szegény az emberi nyelvkincs, ezeket a pillantásokat, melyek a leggazdagabb költeményeknél is tartalmasabbak! Minden egyes rejtelmes jelenetben, amikor észrevétlenül lángra lobbanunk egy nőért, szakadék nyílik, melyben elmerül minden költői alkotás. Ej, hát hogyan is adhatnánk vissza széljegyzeteinkkel a lélek élő és titokzatos rezdüléseit, mikor még ahhoz sincsenek megfelelő szavaink, hogy a szépség látható misztériumait megfessük?"

Honoré de Balzac