logo
Random Idézet

"Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az néked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd alvópárnád, hol nyughatol - s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam - ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem."

Francis William Bain






Random Idézet
"Az óceán sem csak felszín. Amin csak töredékét látjuk a valóságnak. A felszín alatt kincsekkel teli mélység van. Arannyal, gyémánttal, igazgyöngyökkel. És nekem nem elég belőled a felszín. Nekem a mélységed is kell. Nem elég a háromlépéses udvariasság és kedvesség, nekem a szenvedélyes közelség is kell. Nekem nem elég a mosoly, az ölelés is kell. Nem elég a szereteted, a szerelmed kell. Minden kell. Te kellesz."

Csitáry-Hock Tamás



Neuschwanstein – A tündérmesék palotája



Neuschwanstein - A tündérmesék palotája

Neuschwanstein – A tündérmesék palotája

A németországi Füssen város és az osztrák határ közelében fekvő neuschwansteini kastély a legkiemelkedőbb, ennek köszönhetően a leglátogatottabb is a vidéken. A várkastély a Pollat folyó mellett, egy magányos szirtfokon áll, fehéren csillogó falait, csúcsos tornyait, bástyáit már messziről látni akár ködös időben is. Ha felhő ereszkedik a hegyek közé, akkor egyszerűen lélegzetelállító. Nem csoda, hogy Walt Disney-t is megihlette. Olyannyira, hogy a Disney-filmek logójában ma is láthatjuk.

A Csipkerózsika-kastélyként elhíresült palotát II. Ludwig bajor király zabolátlan fantáziájának köszönhetjük, aki a 19. század végén építtette álompalotáját. A kastély 1869 és 1886 között épült. Lajos rajongott a német mitológiáért, Wagner zenéjéért: a lelkesedés lélegzetelállító eredménye ez a tündérlak. A tökéletesen kidolgozott és megmunkált, fehéren csillogó épület a távolból olyan, mintha a fák tetején lebegne.

Lajos 19 évesen került a bajor trónra. A tanulás, a politika egyáltalán nem érdekelte, az egyetlen, ami után vágyat érzett, az építészet és a kastélytervezés volt. Elvonultan élt a bajor udvartól, 1860-as évek végétől pedig már csak az építészet foglalkoztatta. A „kacsalábon forgó” neuschwansteini kastélyt 1869-ben kezdték építeni. Az építkezés rengeteg pénzt emésztett fel, de ez Lajost a legkevésbé sem érdekelte. Nem ismerte az anyagi határokat, hivatalos ügyeivel nem törődött, végletes hangulatváltozásai voltak. Különc viselkedésének, nyughatatlan lelkének köszönhetően nagyon kevés barátja volt. A “bolondos” király egyetlen asszonnyal értette meg magát, unokahúgával, az osztrák Erzsébet császárnével, Sissyvel. 40 éves korára kormánya elmebetegnek nyilváníttatta és a háziőrizetbe záratta. A Berg kastélyt jelölték ki kényszergyógykezelésének helyszínéül, ahol megérkezése után néhány nappal Lajos az orvosával együtt rejtélyes körülmények között meghalt. Haláluk oka: vízbefulladás. A tragédiával kapcsolatban biztosat a mai napig nem tudni. “A király nem volt őrült; mindössze egy álomvilágban élő különc volt. Sokkal gyengédebben kellett volna vele bánni.” – mondta az osztrák császárné kedves barátja halálhíre hallatán.

A neuschwansteini kastély öt emeletét számtalan torony, csúcsos fiatorony és oszlop tagolja: az egész épület homokvárra emlékeztet. Homlokzatát Christian Jank az Udvari Színház díszlettervezője alakította ki, rengeteg festő és mesterember segítségével. Meseszerűségét annak is köszönheti, hogy terveit nem valódi épületek, hanem két Wagner-opera, a Lohengrin és a Tannhäuser színpadi díszlete ihlette. A király lohengrini hatásra Új Hattyúkőnek nevezte el. Lohengrin mondabeli közlekedési eszköze volt a hattyú, és stílusosan a palota számos termében, folyosóján találunk hattyúkat: az olvasósarokban fából, a kilincsek helyén rézből, de még a királyi mosdó csapja is hattyúcsőr formájú.

Pompásan berendezett belső termeiben különböző építészeti stílusok keverednek: gótikus, román, bizánci. Ennek ellenére szó nincs ízléstelen kavalkádról. Sőt! A kastély minden egyes szeglete bámulatba ejtő. Kevés olyan kastély van a világon, amibe annyi pompát zsúfoltak, mint ebbe a lovagvárba. Termek hosszú során át egyik ámulatból esünk a másikba. Gyönyörű stukkók, hatalmas terek, festett falak, elbűvölő porcelánok, káprázatosan faragott bútorok és arany, arany, arany mindenfelé. A falakat díszítő pazar festmények egytől-egyig különféle színpadi történetek, legendák jeleneteit, szereplőit ábrázolják. A kétszintes éjkék márvány tróntermét bizánci stílusú templom mintájára rendeztette be, mozaikpadlójához pedig közel 2 millió követ használtak fel. A legfontosabb kellék ugyan hiányzik, hiszen a trónszék soha nem készült el. Sebaj, gondolta Lajos, és egy valódi műbarlanggal kárpótolta magát, amin keresztül közelíthette meg dolgozószobáját. A nagyterem egyik falába egy Wagner-opera erdőt ábrázoló díszletet építtetett arra ez esetre, he esetleg a mester egyik darabját itt adnák elő. A legfényűzőbb és legimpozánsabb, mint általában összes kastélyában, a hálószoba. A gótikus stílusú lakrész amellett, hogy gigantikus méretű, számos különlegességet rejt. A király hatalmas faágyát a krónikák szerint 15 ember négy és fél éven át faragta.

Lenyűgöző az énekesek terme is. A díszes ornamentikával és az állatöv jegyeivel ellátott kazettás mennyezet még csak a kezdet. A bronz kandeláberek és tartók 600 gyertyához elegendőek. Lajos saját tündérpalotáját kora legújabb technikai vívmányaival is felszerelte. Modern fűtési rendszert és elektromos világítást építtetett; konyhájában hideg-melegvíz folyt. Épült étellift is és az emeletek között telefon-összeköttetés működött.

 



Random Idézet

"Gondoltatok valaha arra, hogy kerültünk ide? (...) Mr. Hume, aki a tudományt tanítja, valami őslevesről beszélt, ami tele volt biogázokkal meg sárfoszlányokkal meg szénatomokkal, s ezek valahogy megszilárdultak, és lett belőlük galléros-ostoros egysejtű, a choanocyta. Bár ez inkább úgy hangzik, mint valami nemi betegség, s nem mint az evolúció első láncszeme... De még ha el is jutottunk odáig, még mindig hatalmas ugrás kell, hogy az amőbából majom, abból meg ember legyen, aki gondolkodik. És ami az egészben a legelképesztőbb - függetlenül attól, miben hiszünk -, hogy kezdetben volt a nagy semmi, aztán most mégis itt vagyunk, és a megfelelő idegsejtjeink a megfelelő időpontban kisülnek, és ettől képesek vagyunk döntéseket hozni. És még ennél is elképesztőbb, hogy ezt a sima működést, amire oda se kell figyelni, annyira természetesen jön belőlünk, szóval, még ezt is sikerül szétzilálnunk."

Jodi Lynn Picoult

Random Idézet

"Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek."

Rabindranath Tagore