logo
Random Idézet

"Rájövő tavaszon csak megeredt mind a tizenhárom almafa csonkja s nyár derekára már tizenhárom kis, sudár vesszőcske mutatott föl az égre. Az égre, mely esővel s napsugárral vegyesen öntözi kicsi Erdélyország földjét immár sok száz esztendő óta. S azóta is minden tavaszon nőnek egy araszt, kettőt. (...) Akik ott élnek baj és nyomorúság közepette a Kommandó körül, kicsinyek és nagyok: reménykedve figyelik évről évre a kisarjadt fák növekedését s a hegylakó népek ősi türelmével várják a tavaszt, mely majd először bontja virágba őket, hogy megteremjen végre rajtuk a békesség és szeretet gyümölcse mindenki számára. S akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."

Wass Albert






Random Idézet
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. "

Helen Keller



Tudományos tény: ösztönösen értelmezzük a kutyák arckifejezéseit



Tudományos tény ösztönösen értelmezzük a kutyák arckifejezéseit

Egyes gazdik még azt is biztosra veszik, hogy háziállataik értik, amit beszélnek nekik. Ez ugyan nem minden esetben állja meg a helyét, ám a kutatók most egy másik érdekes összefüggésre hívták fel a figyelmünket.

A felmérés során egy belga juhászkutyáról készült képeket mutattak tapasztalt kutyásoknak és a témában laikusoknak, valamint arra kérték őket, hogy értelmezzék az eb mimikáját.

Mal, a jól képzett rendőrkutya az őt ért impulzusok hatására jól felismerhető arcokat produkált, például dorgálásra szomorú, míg egy dobozból előugró bohóc láttán meglepett fejjel pózolt a kamerának.

A legtöbben a boldogság mimikáját ismerték fel, a válaszadók 88%-a helyesen tippelt Mal érzéseire a fotó alapján. Az 50 megkérdezett 70%-a találta el, mikor volt a kutyus mérges, 45%-a azt, hogy mikor ijedt meg, és érdekes, de a szomorúságot csak az emberek 37%-a ismerte fel. Mindössze 20% volt azok aránya, akik a szomorú, és még kisebb, 13% azoké, akik felismerték Mal pofiján az undort, amit egyébként egy rossz ízű gyógyszer látványa váltott ki szegényből.

A kutatás vezetője, Dr. Tina Bloom rávilágított, hogy általában azok teljesítettek jobban, akiknek semmilyen tapasztalatuk nem volt a kutyatartás terén, valószínűleg azért, mert ők kegyesebbek voltak, és nem feltételeztek haragot vagy rosszindulatot a kedves négylábúról. A tudósok ebből kifolyólag következtettek arra, hogy ez a képességünk ösztönösen fakad belőlünk, azaz, a több, mint 100.000 éves kutya-ember barátság alatt vésődött a génjeinkbe. Azt egyelőre nem tudják, más emlősök testbeszédét is képesek vagyunk-e mindenféle előképzettség nélkül ugyanilyen jól értelmezni, de további kutatások majd arra is fényt derítenek.



Random Idézet

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

Müller Péter

Random Idézet

"Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem."

Carl Gustav Jung