logo
Random Idézet

"Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, Frodó úr, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Továbbmentek, mert volt mibe kapaszkodniuk. (...) Akad még jó ebben a világban, Frodó úr, amiért érdemes küzdeni."

A Gyűrűk Ura c. film






Random Idézet
"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. "

Márai Sándor



Tudományos tény: ösztönösen értelmezzük a kutyák arckifejezéseit



Tudományos tény ösztönösen értelmezzük a kutyák arckifejezéseit

Egyes gazdik még azt is biztosra veszik, hogy háziállataik értik, amit beszélnek nekik. Ez ugyan nem minden esetben állja meg a helyét, ám a kutatók most egy másik érdekes összefüggésre hívták fel a figyelmünket.

A felmérés során egy belga juhászkutyáról készült képeket mutattak tapasztalt kutyásoknak és a témában laikusoknak, valamint arra kérték őket, hogy értelmezzék az eb mimikáját.

Mal, a jól képzett rendőrkutya az őt ért impulzusok hatására jól felismerhető arcokat produkált, például dorgálásra szomorú, míg egy dobozból előugró bohóc láttán meglepett fejjel pózolt a kamerának.

A legtöbben a boldogság mimikáját ismerték fel, a válaszadók 88%-a helyesen tippelt Mal érzéseire a fotó alapján. Az 50 megkérdezett 70%-a találta el, mikor volt a kutyus mérges, 45%-a azt, hogy mikor ijedt meg, és érdekes, de a szomorúságot csak az emberek 37%-a ismerte fel. Mindössze 20% volt azok aránya, akik a szomorú, és még kisebb, 13% azoké, akik felismerték Mal pofiján az undort, amit egyébként egy rossz ízű gyógyszer látványa váltott ki szegényből.

A kutatás vezetője, Dr. Tina Bloom rávilágított, hogy általában azok teljesítettek jobban, akiknek semmilyen tapasztalatuk nem volt a kutyatartás terén, valószínűleg azért, mert ők kegyesebbek voltak, és nem feltételeztek haragot vagy rosszindulatot a kedves négylábúról. A tudósok ebből kifolyólag következtettek arra, hogy ez a képességünk ösztönösen fakad belőlünk, azaz, a több, mint 100.000 éves kutya-ember barátság alatt vésődött a génjeinkbe. Azt egyelőre nem tudják, más emlősök testbeszédét is képesek vagyunk-e mindenféle előképzettség nélkül ugyanilyen jól értelmezni, de további kutatások majd arra is fényt derítenek.



Random Idézet

"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha."

Márai Sándor

Random Idézet

"Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást."

Márai Sándor