logo
Random Idézet

"Rájövő tavaszon csak megeredt mind a tizenhárom almafa csonkja s nyár derekára már tizenhárom kis, sudár vesszőcske mutatott föl az égre. Az égre, mely esővel s napsugárral vegyesen öntözi kicsi Erdélyország földjét immár sok száz esztendő óta. S azóta is minden tavaszon nőnek egy araszt, kettőt. (...) Akik ott élnek baj és nyomorúság közepette a Kommandó körül, kicsinyek és nagyok: reménykedve figyelik évről évre a kisarjadt fák növekedését s a hegylakó népek ősi türelmével várják a tavaszt, mely majd először bontja virágba őket, hogy megteremjen végre rajtuk a békesség és szeretet gyümölcse mindenki számára. S akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."

Wass Albert


Category Archives: Viccek

Anyu lenyelte!

Móricka lemegy a játszótérre és ott van Pistike.
- Bibibi nekem van homokozom!!! – mondja Pistike
Móricka felrohan az anyukájához és megkérdi tőle:
- Anyu nekem is van homokozom?
- Persze Móricka – mondja az anya.
Móricka megint lemegy a játszóra. Mondja Pistike:
- Bibibi nekem van 1 labdám! Erre Móricka megint felszalad:
- Anyu nekem is van labdám?
- Persze Móricka.
Móricka ismét lemegy a játszóra. Mondja Pistike:
- Bibibi nekem van egy kistestvérem!
Felszalad Móricka:
- Anyu nekem is van kistestvérem?
- Persze Móricka csak még a hasamba.
Leszalad Móricka mondja:
- Bibibi nekem is van kistestvérem csak Anyu lenyelte!


Ikertestvérek

Mórickáéknál ikertestvérek születnek. Fürdetésüket csodálkozva nézi. Az egyik baba ordít, a másik szép csendben tűri, hogy mosdassák.
- Mama, szerintem ezt a halkabbikat tartsuk meg!








HIRDETÉS



HIRDETÉS





Random Idézet

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

Müller Péter