Random Idézet

"Matematikai formulába öntötte a boldogságot: Va per Vá, azaz a valóság osztva a vágyakkal. Ebből az következik, hogy a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait. (...) Ha a valóságot elosztod a vágyakkal, akkor megkapod a boldogsághányadost. Ha viszont fordítva csinálod (a vágyakat osztod el a valósággal), akkor nem a boldogság ellenpárját kapod... hanem a reményt. (...) Ha a valóságot adottnak vesszük, akkor a vágyaknak nagyobbnak kell ennél lenniük, hogy megteremtődhessen az optimizmus. Másrészt viszont igaz, hogy a pesszimista olyasvalaki, akinek a vágyai kisebbek a valóságnál, mint az egyre kisebb törtszámok az osztáskor. Az emberi lét alapja, hogy ez a szám a nulla felé közelít, de sose éri el - a reményt sose adjuk fel, ugye? Visszajön csőstül, ha muszáj."

Jodi Lynn Picoult

Hova jutok?

A föld gömb alakját akarja érzékeltetni a tanár a diákokkal.
- Móricka! Ha én itt a tanterem közepén elkezdek ásni, és ások, ások, hova jutok?
- A diliházba.

Móricka medencéje

Móricka anyukája észreveszi, hogy Mórickának egyre jobbak a jegyei. Mondja is Mórickának:
- Móricka, hogy ha a jövő héten is ilyen jól tanulsz, kapsz egy medencét.
Móricka a másik héten is jól tanult, megkapta a medencét. Móricka anyukája észreveszi, hogy Móricka milyen vígan ugrál a medencébe. Kimegy hozzá és mondja neki.
- Móricka, ha a jövő héten is ilyen jól tanulsz, kapsz a medencédbe vizet is…

Öt kiló alma

Mórickát felelteti a matektanár:
- Ha van öt kiló almám, és kilónként hat forintot kérek, mennyit fizetsz érte?
- Huszonöt forintot.
- Kisfiam buta vagy! Elégtelen!
Most Móricka padtársa a soros, de még oda súgja neki Móricka:
- Te se adj neki érte többet

Móricka szomjas

- Ma-ma! Ma-ma-aaa!
- Kussoljál! Ha még egyszer megmukkansz és mamázol, ronggyá verem a fenekedet, te kis mihaszna, éhenkórász! – fenyegeti meg az anyja Mórickát, aki sehogyan sem akar elaludni.
Kis idő múlva:
- Kovács Jánosné, szomjas vagyok.

Előző

Következő

HIRDETÉS

Random Idézet

"A szeretet egyfajta vívmány. A cselekvésből származik, valamint a saját határaink megtapasztalásából. Határaink vannak a jóban, csakúgy, mint a rosszban. A szeretet alapvetően csak annak a felismerése, hogy az emberek különbözőségeiben egy mélységes közösség rejlik. A legmélyebb szeretetként éli át mindenki, ha elfogadják őt olyannak, amilyen. Mindenki szükségszerűen olyan, amilyen, nem is tudna másmilyen lenni. Mindenki attól ő maga, hogy olyan, amilyen. Bár az illető másmilyen, mint én vagyok, és én másmilyen vagyok őhozzá képest, de mindketten elfogadjuk egymást. Ez a tulajdonképpeni szeretet. Nem az, hogy átölelek valakit, vagy ilyesmi. Az csak a felszínesség. A szeretet alapvetően nem más, mint összhangban lenni a legmélységesebb erőkkel, tehát van benne valami vallásos jellegű. Azt is mondhatjuk, hogy ez maga a vallás: összekapcsolódom valami mélységessel, anélkül, hogy fürkészném."

Bert Hellinger