Random Idézet

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni."

Müller Péter

Hova jutok?

A föld gömb alakját akarja érzékeltetni a tanár a diákokkal.
- Móricka! Ha én itt a tanterem közepén elkezdek ásni, és ások, ások, hova jutok?
- A diliházba.

Móricka medencéje

Móricka anyukája észreveszi, hogy Mórickának egyre jobbak a jegyei. Mondja is Mórickának:
- Móricka, hogy ha a jövő héten is ilyen jól tanulsz, kapsz egy medencét.
Móricka a másik héten is jól tanult, megkapta a medencét. Móricka anyukája észreveszi, hogy Móricka milyen vígan ugrál a medencébe. Kimegy hozzá és mondja neki.
- Móricka, ha a jövő héten is ilyen jól tanulsz, kapsz a medencédbe vizet is…

Öt kiló alma

Mórickát felelteti a matektanár:
- Ha van öt kiló almám, és kilónként hat forintot kérek, mennyit fizetsz érte?
- Huszonöt forintot.
- Kisfiam buta vagy! Elégtelen!
Most Móricka padtársa a soros, de még oda súgja neki Móricka:
- Te se adj neki érte többet

Móricka szomjas

- Ma-ma! Ma-ma-aaa!
- Kussoljál! Ha még egyszer megmukkansz és mamázol, ronggyá verem a fenekedet, te kis mihaszna, éhenkórász! – fenyegeti meg az anyja Mórickát, aki sehogyan sem akar elaludni.
Kis idő múlva:
- Kovács Jánosné, szomjas vagyok.

Előző

Következő

HIRDETÉS

Random Idézet

"Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem."

Carl Gustav Jung