Amikor Kant azt mondja a kötelességről: “Kötelesség! te magasztos, nagyszerű fogalom, te nem hízelgéssel éred el, hogy kövessenek, hanem alávetettséget követelsz”, aki “törvényeket állítasz fel, (…) amelyek előtt minden hajlamunk elnémul, bár titokban lázad ellenük”, – akkor a szabad szellem tudatával rendelkező ember ezt válaszolja: “Szabadság! te baráti, emberszerű fogalom, aki magadban foglalod mindazt, ami morálisan kedves nekem és amit emberi mivoltom leginkább becsül; te, aki nem teszel senki szolgájává, mert nem pusztán törvényeket állítasz elém, hanem megvárod, hogy mit ismer fel morális hajlamom a saját törvényéül, hiszen minden külsőleg rám kényszerített törvény alatt szabadság nélkülinek érezném magam.” Ez az ellentét a csak a törvényhez igazodó és a szabad moralitás között.
Random Idézet
"Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Ő sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad. Pótolhatatlanul."
"Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Ő sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad. Pótolhatatlanul."
Csitáry-Hock Tamás