logo
Random Idézet

"Ez... ez a kor a zűrzavar kora. Nem tudjuk, miben hihetünk. És mindnyájan kutatunk valami után... Valami után, ami valahogy összefügg az emberi méltósággal. Talán nem is az orvosságot keressük, ami meggyógyítaná a világot, csak valamit... azt a valamit, ami biztosítaná az embert, hogy joga van a gyógyulást kutatni. Valami után kutatunk, ami a jósághoz és a könyörületességhez tartozik, hogy szerethessük szegény, szerencsétlen emberiséget. És nem azért, amilyenné egyszer majd lennie kell, hanem egyszerűen azért, amilyen. És mi mind, az egész világ, mind, akik ezt akarjuk, úgy össze vagyunk zavarodva. A zűrzavar kora... És én akár vissza is mehettem volna, hogy tovább harcoljak. Mert a szívem azt mondta rá, hogy igen, de az eszem meg azt mondta, hogy nem... És ma már kezdem azt hinni, hogy utolsó száz esztendőben túlságosan is az eszünkre bíztuk magunkat, és túl kevéssé a szívünkre. Annyit használtuk a logika méterrúdját, hogy közben elfelejtettük, hogy a szeretet anyaga megmérhetetlen."

Eric Knight






Random Idézet
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. "

Helen Keller



Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta.



Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta
Az 500 éves szerelmes levél, amely az egész világot meghatotta.

Eung-Tae Lee, aki a Goseong Yi klán tagja volt, 30 évesen hunyt el, a koporsójában pedig tökéletes állapotban maradt fent egy kenderhajból font szandál és egy szerelmes levél, amelyet a férfi terhes özvegye írt.

Mindig azt mondtad: “Szerelmem, gyere éljünk együtt mindaddig, amíg hajunk megőszül és egy napon hagyjuk el ezt a világot.” Hogy tudtál meghalni nélkülem? Kire hallgassunk ezentúl, én és a fiad, és hogy éljünk ezután? Miért mentél el nélkülem?

Hogy adtuk át szívünket egymásnak? Amikor együtt voltunk megkérdezted: “Szerelmem, mások is így szeretik és értékelik egymást, mint mi? Ők is olyanok, mint mi?” Hogy tudtál mindent hátra hagyni és nélkülem elmenni?

Nem tudok nélküled élni. Veled akarok menni. Nem tudom elfelejteni az érzéseket, amelyeket irántad érzek. Mit csináljak a szívemmel és hogy éljek a vággyal, amelyet a gyerekünk is érez?

Kérlek, olvasd el ezt a levelet és válaszolj az álmaimban. Hallani akarlak. Megírtam ezt a levelet és a sírodba tettem.

Amikor megszületik ez a gyermek, kinek fogja mondani “apa”? Meg tudja valaki érteni, amit érzek? Nem létezik nagyobb tragédia a világon.

Te már máshol vagy és nem szenvedsz úgy, mint én. A fájdalmamnak nincs határa és vége. Kérlek olvasd el ezt a levelet és jelenj meg az álmaimban. Gyere titokban hozzám. Nincs határa a szavaimnak ezért itt megállok.”



Random Idézet

"A szeretet egyfajta vívmány. A cselekvésből származik, valamint a saját határaink megtapasztalásából. Határaink vannak a jóban, csakúgy, mint a rosszban. A szeretet alapvetően csak annak a felismerése, hogy az emberek különbözőségeiben egy mélységes közösség rejlik. A legmélyebb szeretetként éli át mindenki, ha elfogadják őt olyannak, amilyen. Mindenki szükségszerűen olyan, amilyen, nem is tudna másmilyen lenni. Mindenki attól ő maga, hogy olyan, amilyen. Bár az illető másmilyen, mint én vagyok, és én másmilyen vagyok őhozzá képest, de mindketten elfogadjuk egymást. Ez a tulajdonképpeni szeretet. Nem az, hogy átölelek valakit, vagy ilyesmi. Az csak a felszínesség. A szeretet alapvetően nem más, mint összhangban lenni a legmélységesebb erőkkel, tehát van benne valami vallásos jellegű. Azt is mondhatjuk, hogy ez maga a vallás: összekapcsolódom valami mélységessel, anélkül, hogy fürkészném."

Bert Hellinger

Random Idézet

"Szívesen megvallom Önöknek, hogy bámulatba ejt a szent írások fensége és az evangélium szentsége a szívemhez szól. Nézzék csak meg, milyen fellengzős beszédűek a filozófusok könyvei, milyen jelentéktelennek tűnnek emellett. Lehetséges, hogy egy ilyen fennkölt és ugyanakkor ilyen egyszerű könyv emberi alkotás lenne? Lehetséges, hogy az, akinek a történetét elmondja, saját maga csak egy ember lenne? Csupán egy olyan hang, amit egy rajongó vagy egy becsvágyó szektás hirdet? Minő szelídség! Milyen erkölcsi tisztaság. Mily megható bájosság a tanításaiban! Micsoda magasztosság az alapelveiben! Milyen mélységes bölcsesség a beszédeiben! Micsoda merészség! Milyen finomság, ugyanakkor milyen ütőerő van a válaszaiban! Micsoda hatalom a szenvedélyein. Hol van az az ember, az a bölcs, aki gyengeség és hivalkodás nélkül így képes cselekedni, szenvedni és meghalni?"

Jean-Jacques Rousseau