Egyes gazdik még azt is biztosra veszik, hogy háziállataik értik, amit beszélnek nekik. Ez ugyan nem minden esetben állja meg a helyét, ám a kutatók most egy másik érdekes összefüggésre hívták fel a figyelmünket.
A felmérés során egy belga juhászkutyáról készült képeket mutattak tapasztalt kutyásoknak és a témában laikusoknak, valamint arra kérték őket, hogy értelmezzék az eb mimikáját.
Mal, a jól képzett rendőrkutya az őt ért impulzusok hatására jól felismerhető arcokat produkált, például dorgálásra szomorú, míg egy dobozból előugró bohóc láttán meglepett fejjel pózolt a kamerának.
A legtöbben a boldogság mimikáját ismerték fel, a válaszadók 88%-a helyesen tippelt Mal érzéseire a fotó alapján. Az 50 megkérdezett 70%-a találta el, mikor volt a kutyus mérges, 45%-a azt, hogy mikor ijedt meg, és érdekes, de a szomorúságot csak az emberek 37%-a ismerte fel. Mindössze 20% volt azok aránya, akik a szomorú, és még kisebb, 13% azoké, akik felismerték Mal pofiján az undort, amit egyébként egy rossz ízű gyógyszer látványa váltott ki szegényből.
A kutatás vezetője, Dr. Tina Bloom rávilágított, hogy általában azok teljesítettek jobban, akiknek semmilyen tapasztalatuk nem volt a kutyatartás terén, valószínűleg azért, mert ők kegyesebbek voltak, és nem feltételeztek haragot vagy rosszindulatot a kedves négylábúról. A tudósok ebből kifolyólag következtettek arra, hogy ez a képességünk ösztönösen fakad belőlünk, azaz, a több, mint 100.000 éves kutya-ember barátság alatt vésődött a génjeinkbe. Azt egyelőre nem tudják, más emlősök testbeszédét is képesek vagyunk-e mindenféle előképzettség nélkül ugyanilyen jól értelmezni, de további kutatások majd arra is fényt derítenek.