logo
Random Idézet

"Mindenki a szebbik arcát mutatja felénk, és ami csúf, azt gondosan eltakarja. Ne akarjunk hát más bőrébe bújni, mert már későn jövünk rá, hogy nem olyan kellemes. Nagyanyám emlegette mindig, ha másra voltam irigy: „Ha mindenki kivihetné a piacra egy csomagban az örömét és a bánatát, és mindenki belekukkanthatna kedve szerint a máséba, senki sem cserélne a másikkal.” Ne akarjunk hát olyan terhet a vállunkra venni, amibe nem látunk bele, még akkor sem, ha messziről olyan kívánatos! Ne vállaljunk fel olyan szerepet, ami nem nekünk való! Merjünk őszinték lenni, mert a hazug világban ehhez kell az igazi bátorság! Különbözni a többitől. Beismerni, hogy hazudtunk és vállalni, hogy többet nem csapjuk be magunkat. Nem szégyen bevallani, hogy nem tudok milliomos, sikeres, hatalmas lenni, de nem is akarok annak látszani. Boldog szeretnék lenni, ha lehet."

V. Varga Zoltán






Random Idézet
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. "

Márai Sándor



18 órát töltöttek a hó fogságában – beszámoló



Kisgyörgy Éva 18 órát töltött a hó fogságában. Blogjában beszámolt arról, milyen körülmények között várták, hogy valaki kimentse őket. Évek óta írja saját, utazással kapcsolatos blogját, aki már sok embernek szolgált  számos hasznos útinaplóval. Ám arra ő sem gondolt, hogy valaha egy 18 órás fogságról kell beszámolnia a blogjában.

a hó fogságában

Éva rögtön azzal kezdi beszámolóját, tudja, sokan neki szegezik majd a kérdést: mégis miért indultak el, amikor ilyen ítéletidőre lehetett számítani. Azt mondja, valóban nem hallgatott az intelmekre részben azért, mert nagyon szerettek volna elutazni Ausztriába (tizenhárom főre volt befizetve a szállás), részben pedig azért, “mert máskor is hallottunk már olyat, hogy nem tanácsos útnak indulni, de én eddig soha nem akadtam el, maximum több ideig tartott az út. Nekem nem jött át, hogy ez ennyire komoly veszély. Belátom, felelőtlen voltam. De nyilván a hatóságoknak se jött át, mert teljesen felkészületlenül érte őket” - írja Éva, aki barátaival csütörtök délután fél 4-kor indult el Budapestről az M1-en, és 70-75 km környékén állt le a sor úgy délután öt óra magasságában.

Mint írja, a sötétedés, és a sokadik hidegben eltöltött óra után az autósok helyzete egyre kilátástalanabb lett. “A 112-t többszöri próbálkozásra sem értük el, a 107-et sokadszorra végül igen. Itt elmondták, hogy „dolgoznak a mentésen”, és hogy valószínűleg még az este folyamán megoldják. Azt, hogy mikor és milyen formában, nem tudták. Javasoltam a kordonátvágást… a rendőrség válasza az volt, hogy a kordonátvágás nem az ő dolguk, hanem az autópálya-felügyeleté, de az ő telefonszámuk sem válaszolt”

a hó fogságában2

Éváék éjszakája a többiekéhez képest – mondhatjuk – szerencsés volt, hiszen síelésre készültek: “Felvettük a sínadrágot, síkesztyűt, meleg zoknikat, összes pulóvert, füles sapkát, hótaposó bundás bakancsot, és még egy takaró is volt az autóban, így aránylag átvészelhető volt az éjszaka.”
A sötétben volt néhány autós, aki nem várt tovább, és hátrahagyva autóját, gyalog indult útnak. “Mondanom sem kell, mennyivel nehezítette pénteken a mentésünket az a pár hátrahagyott autó… Leszámítva ezeket az eseteket, abszolút előjött, hogy a legtöbb ember összetart a bajban”- írja Éva, aki barátaival éjszaka egyáltalán nem látott sem hókotrót, sem rendőrautót. “Senkinek elképzelése nem volt, meddig kell várakoznunk. Reggel sem a 107, sem a 112 nem válaszolt…” “Úgy délelőtt 10 körül pezsdült fel az élet, amikor végre átvágták a szalagkorlátot a 77 kilométernél. Itt először egy autóbusz próbált visszafordulni, ami rögtön elakadt, így utána már csak a kisebb gépjárműveket engedték át – kamionokat, buszokat, teherautókat nem, így azt nem lehetett tudni, nekik mikor ér véget a várakozás”.”Szerencsére csak megjöttek a rendőrautók és délelőtt 11-kor már hasíthattunk haza a Budapest felé vezető, teljesen jól járható úton. Ekkor láttunk néhány autóbuszt haladni Győr felé, talán azokat szánták melegedőnek. Összességében délután 5-től másnap délelőtt 11-ig az M1 autópálya 75 km környékén 18 órát töltöttünk várakozással mindenféle segítség és információ nélkül.”

 



Random Idézet

"Az emberi test minden egyes sejtje átlagosan 7 évente kicserélődik. Mint a kígyóknál, utunk során ledobjuk bőrünket. Biológiailag újjászületünk. Kereshetjük a változást, valószínűleg keressük is. A változás azonban nem látható. Legkevésbé saját magunk számára. De mindannyian változunk. Teljesen, örökre. Amikor olyanokat mondunk, hogy "az ember nem változik", az csak az őrült tudósokat hajtja, mert minden tudomány szerint az egyetlen állandó a változás. Az energia, az anyagok állandóan változnak. Alakváltozás, összeolvadás, felnőtté válás, halál. Ez az az út, amit az ember nem változtathat meg. Ezekbe a dolgokba kapaszkodunk ahelyett, hogy azzá válnánk, amik lehetnénk. A régi emlékekbe kapaszkodunk ahelyett, hogy újakra tennénk szert. Az út, amelyhez hittel ragaszkodunk, minden tudomány ellenére... ezek azok a dolgok, amik változatlanok az életben. A változás állandó. Az, hogy változást tapasztaljunk meg, csak rajtunk múlik. Úgy vesszük, mint a halált, vagy mint egy második esélyt az életre. Ha kinyújtjuk az ujjainkat, elveszítjük a fogást, és vele együtt a színtiszta adrenalin érzését. Bármelyik pillanatban kaphatunk egy új esélyt az életre. Mindig újjá tudunk születni."

Grace klinika c. film

Random Idézet

"Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a szerelemnek nem lehet parancsolni. Ez az emberiség egyik nagy tévedése! A szerelmi fellángolásunkat ugyanúgy lehet nevelni, irányítani, mint bármi mást: szülőt, testvért, kutyát vagy matektanárt. Azt kérdezitek: hogyan? Egyszerű. Önmeggyőzéssel. (...) Csupán őszintén kell válaszolni néhány kérdésre. Vajon a sok millió ellenkező nemű közül miért pont ő tetszik? Mert szebb és csinosabb mint a többi? Na, bumm! És akkor mi van? Vagy talán mert látszik a szemén, hogy okosabb is? Hát igen. Véletlen adottság. Nem az ő érdeme. Így született. Vagy talán nem két lába, két keze és egy feje van neki is, mint a többieknek? Nevetséges! Pont olyan, mint más. Ilyeneket kell mondogatni magunknak szépen, lassan, nyugodtan, miközben közeledünk a kiválasztott személyhez, hogy bebizonyítsuk: minket nem vakít el a szerelem. Vagy talán az számít, hogy ha látjuk a kedves személyt, kiszárad a szánk, kiguvad a szemünk, remegünk, mint a kocsonya és a szívünk ki akar ugrani? Röhej! Ez csak biokémia! Az a helyzet, hogy az adrenalin-szintünk, vagy mi az izé emelkedik. Meg a vérnyomásunk. Meg a cukrunk. Ez kérem tananyag! No, most aki mindezt bölcsen és pontosan átgondolja, az a szerelmi fellángolást könnyedén kézben tudja tartani."

Nógrádi Gábor