logo
Random Idézet

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni."

Müller Péter


Category Archives: Viccek

Szabadságszobor

- Ugyebár a képen is láthatjátok, a New York-i Szabadságszobor egyik kezében könyvet tart, a másikban fáklyát. Ki tudja megmondani, mit jelképez a fáklya? Tessék, Móricka!
- Azt, hogy sötétben nem lehet olvasni.


Csak semmi pánik

A repülő az Atlanti-óceán fölött száll, amikor megszólal a kapitány:
- Kedves utasaink, szélcsendes időben utazunk, az út felét már megtettük. Ha kitekintenek a jobb oldali ablakon, láthatják, mindkét motor működik. Ha balra néznek, láthatják: a bal oldali két motor lángokban áll.
Kérem, ne essenek pánikba! Nézzenek le, s az óceán mozdulatlan tükre felett egy kis fehér foltot láthatnak. Az egy ejtőernyő. Én innen beszélek…


Vakvezető kutya

Egy vak álldogál egy forgalmas kereszteződésnél a kutyájával. A kutya egyszercsak elindul a túloldalra, pedig még piros a lámpa. Óriási fékcsikorgás, egy autó kishíján elüti őket. Mennek tovább, egy biciklis elesik, próbálja elkerülni az ütközést. Már majdnem átérnek az úton, amikor egy száguldó kamion fékez, és felszalad a járdára.
A vak ember és kutyája végül szerencsésen megérkeznek a túloldalra. Megállnak, és a vak egy kekszet nyújt a kutyának. Egy férfi a járdán állva figyeli őket, és megszólal:
- Miért jutalmazza meg azt a kutyát, hisz majdnem a halába vezette magát?
- Nem jutalmazom, csak meg akartam tudni, melyik vége a feje, hogy jól seggberúgjam!








HIRDETÉS



HIRDETÉS





Random Idézet

"Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a szerelemnek nem lehet parancsolni. Ez az emberiség egyik nagy tévedése! A szerelmi fellángolásunkat ugyanúgy lehet nevelni, irányítani, mint bármi mást: szülőt, testvért, kutyát vagy matektanárt. Azt kérdezitek: hogyan? Egyszerű. Önmeggyőzéssel. (...) Csupán őszintén kell válaszolni néhány kérdésre. Vajon a sok millió ellenkező nemű közül miért pont ő tetszik? Mert szebb és csinosabb mint a többi? Na, bumm! És akkor mi van? Vagy talán mert látszik a szemén, hogy okosabb is? Hát igen. Véletlen adottság. Nem az ő érdeme. Így született. Vagy talán nem két lába, két keze és egy feje van neki is, mint a többieknek? Nevetséges! Pont olyan, mint más. Ilyeneket kell mondogatni magunknak szépen, lassan, nyugodtan, miközben közeledünk a kiválasztott személyhez, hogy bebizonyítsuk: minket nem vakít el a szerelem. Vagy talán az számít, hogy ha látjuk a kedves személyt, kiszárad a szánk, kiguvad a szemünk, remegünk, mint a kocsonya és a szívünk ki akar ugrani? Röhej! Ez csak biokémia! Az a helyzet, hogy az adrenalin-szintünk, vagy mi az izé emelkedik. Meg a vérnyomásunk. Meg a cukrunk. Ez kérem tananyag! No, most aki mindezt bölcsen és pontosan átgondolja, az a szerelmi fellángolást könnyedén kézben tudja tartani."

Nógrádi Gábor