logo
Random Idézet

"És milyen különös: a vallásosak és a nem vallásosak egy pontban egyetértenek, miszerint szabadság nem létezik. Minden másban eltérő nézeteket vallanak, de ezen az egy ponton különös egyetértést mutatnak. A kommunisták ateistának vallják magukat, vallás nélkülinek, de azt mondják, az embert meghatározzák társadalmi, gazdasági és politikai körülményei. Az ember nem szabad: az ember tudatosságát külső erők irányítják. Ugyanaz a logika. Nevezheted a külső erőt gazdasági szerkezetnek. Hegel Történelemnek nevezi - nagy T-vel, ne feledd -, a vallásos emberek pedig Istennek nevezik, megint csak nagybetűvel. Isten, Történelem, Gazdaság, Politika, Társadalom - mind külső erők, abban azonban egytől egyig megegyeznek, hogy az ember nem szabad. Én azt mondom neked, hogy tökéletesen szabad vagy, feltétel nélküli szabadság a tiéd. Ne bújj ki a felelősség alól; a menekülés nem segít. Minél hamarabb elfogadod, annál jobb, mert abban a pillanatban hozzáláthatsz önmagad megteremtéséhez. És amikor megteremted önmagad, hatalmas örömben lesz részed, miután befejezted magad - úgy, ahogy te szeretted volna - végtelenül mély elégedettség tölt el, épp, mint a festőt, akinek a szívében földöntúli elégedettség árad szét az utolsó ecsetvonással. A jól végzett munka mélységes béke forrása. Az ember úgy érzi, kivette a részét a teljességből."

Osho






Random Idézet
"Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet."

Csitáry-Hock Tamás



Jurassic Park vidéken



Jurassic Park vidéken



Random Idézet

"Gondoltatok valaha arra, hogy kerültünk ide? (...) Mr. Hume, aki a tudományt tanítja, valami őslevesről beszélt, ami tele volt biogázokkal meg sárfoszlányokkal meg szénatomokkal, s ezek valahogy megszilárdultak, és lett belőlük galléros-ostoros egysejtű, a choanocyta. Bár ez inkább úgy hangzik, mint valami nemi betegség, s nem mint az evolúció első láncszeme... De még ha el is jutottunk odáig, még mindig hatalmas ugrás kell, hogy az amőbából majom, abból meg ember legyen, aki gondolkodik. És ami az egészben a legelképesztőbb - függetlenül attól, miben hiszünk -, hogy kezdetben volt a nagy semmi, aztán most mégis itt vagyunk, és a megfelelő idegsejtjeink a megfelelő időpontban kisülnek, és ettől képesek vagyunk döntéseket hozni. És még ennél is elképesztőbb, hogy ezt a sima működést, amire oda se kell figyelni, annyira természetesen jön belőlünk, szóval, még ezt is sikerül szétzilálnunk."

Jodi Lynn Picoult

Random Idézet

"Milyen hát az a szerelem, amely szétporlik a nyelv gátjain? Milyen az a viharos hullám, mely szűkölő kutyaként vonul vissza az első összecsapáskor? Milyen íratlan törvény marasztalhat téged az egyik, engem pedig a másik parton, amikor mind a ketten úszni akarunk? Hát persze: kedveljük partjainkat! Te mondjuk a fűzfáid és a síkságod miatt, én talán a virágzó pityókaföldekért és a kukoricáért... De milyen hidat építsünk közéjük? Szerintem - erőset, tartósat. Hogy azon átkelve mindketten otthon érezhessük magunkat bármely parton. Hogy ne bántsa büszkeségünk, ha egyenlő módon birtokba vesszük egymás világát, de nem mint a győző vagy a legyőzött, hanem egyenlő felekként. És büszkén arra, hogy sok-sok kortársunkkal ellentétben mi szabadabban lélegzünk. Csalogassuk be egymást kedvenc búvóhelyeinkre, ismerjük meg gyermekkorunk minden zegét-zugát, járjuk be a nyelvek bozótját, s ha majd gyermekeink is lennének, ne ejtsük őket váratlan csapdába, hogy - nosza, válasszatok! Legyen természetes világuk a folyó mindkét partja, s tudjanak önfeledten játszadozni azon a kő- vagy acélhídon, mely nemcsak érettük, de az időnek is készül."

Cseke Gábor