logo
Random Idézet

"Vajon melyik a nagyobb megtartó erő? A hagyomány-e, a közös történet, szokásrend, jogrend, kultúra, amit a családod, a nyelved, a nemzeted, az emberi társadalom ad át, présel beléd, kér számon rajtad, vagy a ki tudja hol kapott egyéni kódod, a ki tudja mikor kezdődött saját múltad, amit a születésedkor a génjeidben hoztál, s amit a közös tapasztalat és érdek a maga képére és hasonlatosságára formált, de ami mégis újra meg újra fellázított az erőszak ellen, többet akart, mást akart, előre menekített? Vagy az, amelyikről szinte semmit sem tudsz, de ami képessé tesz rá, hogy elkülönítsd a mindenséget és önmagadat, a többi embert és önmagadat, pillanatnyi önmagadat és elképzelt önmagadat, hogy célokat tűzz ki, választani tudj, s hogy elindulj a választott cél felé, és tevékenykedj, és ne add föl akkor sem, ha a harmadik lépésnél kiderül, hogy reménytelen, ha könnyebb lenne nyafogni, mint a következő lépést megtenni?"

Bertók László


Category Archives: Viccek

Gusztustalansági verseny

Pistike és Móricka azt játszák, ki tud gusztustalanabb dolgot csinálni. Pistike a fiatalabb, ezért ő kezdi. Fél óráig krákog és beleturházik a tenyerébe.
Móricka mondja:
- Elsőre nem is rossz! – és előveszi a szívószálat…


Két szelet torta

Móricka, amikor elmentem itthonról, a hűtőszekrényben még két szelet torta volt, most viszont csak egy van. Hogyan lehetséges ez? – kérdi morcosan az anyuka.
- Hát úgy, hogy a másikat nem vettem észre.


A ház és a kutya neve

Mórickáék házat vesznek. Kérdi Móricka:
- Anyu… Mi legyen a ház neve?
- Amelyik szót leghamarabb meghallod az utcán, az lesz a neve.
Meghalja azt a szót hogy Gatya. Így a ház neve gatya lett. Másnap egy kutyát vesznek. Mire Móricka:
- Anya… Mi legyen a kutya neve?
- Amelyik szót leghamarabb meghallod az utcán, az lesz a kutya neve.
Meghalja azt a szót, hogy Fasz. Néhány nap múlva vendégek jönnek hozzájuk. Móricka kimegy eléjük és megszólal:
- Jöjjenek be a gatyámba, nem harap a faszom!








HIRDETÉS



HIRDETÉS





Random Idézet

"Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek."

Rabindranath Tagore