Amikor Kant azt mondja a kötelességről: “Kötelesség! te magasztos, nagyszerű fogalom, te nem hízelgéssel éred el, hogy kövessenek, hanem alávetettséget követelsz”, aki “törvényeket állítasz fel, (…) amelyek előtt minden hajlamunk elnémul, bár titokban lázad ellenük”, – akkor a szabad szellem tudatával rendelkező ember ezt válaszolja: “Szabadság! te baráti, emberszerű fogalom, aki magadban foglalod mindazt, ami morálisan kedves nekem és amit emberi mivoltom leginkább becsül; te, aki nem teszel senki szolgájává, mert nem pusztán törvényeket állítasz elém, hanem megvárod, hogy mit ismer fel morális hajlamom a saját törvényéül, hiszen minden külsőleg rám kényszerített törvény alatt szabadság nélkülinek érezném magam.” Ez az ellentét a csak a törvényhez igazodó és a szabad moralitás között.
Random Idézet
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. "
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. "
Stephen King