logo
Random Idézet

"Matematikai formulába öntötte a boldogságot: Va per Vá, azaz a valóság osztva a vágyakkal. Ebből az következik, hogy a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait. (...) Ha a valóságot elosztod a vágyakkal, akkor megkapod a boldogsághányadost. Ha viszont fordítva csinálod (a vágyakat osztod el a valósággal), akkor nem a boldogság ellenpárját kapod... hanem a reményt. (...) Ha a valóságot adottnak vesszük, akkor a vágyaknak nagyobbnak kell ennél lenniük, hogy megteremtődhessen az optimizmus. Másrészt viszont igaz, hogy a pesszimista olyasvalaki, akinek a vágyai kisebbek a valóságnál, mint az egyre kisebb törtszámok az osztáskor. Az emberi lét alapja, hogy ez a szám a nulla felé közelít, de sose éri el - a reményt sose adjuk fel, ugye? Visszajön csőstül, ha muszáj."

Jodi Lynn Picoult






Random Idézet
"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. "

Márai Sándor



18 órát töltöttek a hó fogságában – beszámoló



Kisgyörgy Éva 18 órát töltött a hó fogságában. Blogjában beszámolt arról, milyen körülmények között várták, hogy valaki kimentse őket. Évek óta írja saját, utazással kapcsolatos blogját, aki már sok embernek szolgált  számos hasznos útinaplóval. Ám arra ő sem gondolt, hogy valaha egy 18 órás fogságról kell beszámolnia a blogjában.

a hó fogságában

Éva rögtön azzal kezdi beszámolóját, tudja, sokan neki szegezik majd a kérdést: mégis miért indultak el, amikor ilyen ítéletidőre lehetett számítani. Azt mondja, valóban nem hallgatott az intelmekre részben azért, mert nagyon szerettek volna elutazni Ausztriába (tizenhárom főre volt befizetve a szállás), részben pedig azért, “mert máskor is hallottunk már olyat, hogy nem tanácsos útnak indulni, de én eddig soha nem akadtam el, maximum több ideig tartott az út. Nekem nem jött át, hogy ez ennyire komoly veszély. Belátom, felelőtlen voltam. De nyilván a hatóságoknak se jött át, mert teljesen felkészületlenül érte őket” - írja Éva, aki barátaival csütörtök délután fél 4-kor indult el Budapestről az M1-en, és 70-75 km környékén állt le a sor úgy délután öt óra magasságában.

Mint írja, a sötétedés, és a sokadik hidegben eltöltött óra után az autósok helyzete egyre kilátástalanabb lett. “A 112-t többszöri próbálkozásra sem értük el, a 107-et sokadszorra végül igen. Itt elmondták, hogy „dolgoznak a mentésen”, és hogy valószínűleg még az este folyamán megoldják. Azt, hogy mikor és milyen formában, nem tudták. Javasoltam a kordonátvágást… a rendőrség válasza az volt, hogy a kordonátvágás nem az ő dolguk, hanem az autópálya-felügyeleté, de az ő telefonszámuk sem válaszolt”

a hó fogságában2

Éváék éjszakája a többiekéhez képest – mondhatjuk – szerencsés volt, hiszen síelésre készültek: “Felvettük a sínadrágot, síkesztyűt, meleg zoknikat, összes pulóvert, füles sapkát, hótaposó bundás bakancsot, és még egy takaró is volt az autóban, így aránylag átvészelhető volt az éjszaka.”
A sötétben volt néhány autós, aki nem várt tovább, és hátrahagyva autóját, gyalog indult útnak. “Mondanom sem kell, mennyivel nehezítette pénteken a mentésünket az a pár hátrahagyott autó… Leszámítva ezeket az eseteket, abszolút előjött, hogy a legtöbb ember összetart a bajban”- írja Éva, aki barátaival éjszaka egyáltalán nem látott sem hókotrót, sem rendőrautót. “Senkinek elképzelése nem volt, meddig kell várakoznunk. Reggel sem a 107, sem a 112 nem válaszolt…” “Úgy délelőtt 10 körül pezsdült fel az élet, amikor végre átvágták a szalagkorlátot a 77 kilométernél. Itt először egy autóbusz próbált visszafordulni, ami rögtön elakadt, így utána már csak a kisebb gépjárműveket engedték át – kamionokat, buszokat, teherautókat nem, így azt nem lehetett tudni, nekik mikor ér véget a várakozás”.”Szerencsére csak megjöttek a rendőrautók és délelőtt 11-kor már hasíthattunk haza a Budapest felé vezető, teljesen jól járható úton. Ekkor láttunk néhány autóbuszt haladni Győr felé, talán azokat szánták melegedőnek. Összességében délután 5-től másnap délelőtt 11-ig az M1 autópálya 75 km környékén 18 órát töltöttünk várakozással mindenféle segítség és információ nélkül.”

 



Random Idézet

"Szívesen megvallom Önöknek, hogy bámulatba ejt a szent írások fensége és az evangélium szentsége a szívemhez szól. Nézzék csak meg, milyen fellengzős beszédűek a filozófusok könyvei, milyen jelentéktelennek tűnnek emellett. Lehetséges, hogy egy ilyen fennkölt és ugyanakkor ilyen egyszerű könyv emberi alkotás lenne? Lehetséges, hogy az, akinek a történetét elmondja, saját maga csak egy ember lenne? Csupán egy olyan hang, amit egy rajongó vagy egy becsvágyó szektás hirdet? Minő szelídség! Milyen erkölcsi tisztaság. Mily megható bájosság a tanításaiban! Micsoda magasztosság az alapelveiben! Milyen mélységes bölcsesség a beszédeiben! Micsoda merészség! Milyen finomság, ugyanakkor milyen ütőerő van a válaszaiban! Micsoda hatalom a szenvedélyein. Hol van az az ember, az a bölcs, aki gyengeség és hivalkodás nélkül így képes cselekedni, szenvedni és meghalni?"

Jean-Jacques Rousseau

Random Idézet

"A szerelem végtelen sok átváltozáson megy át, mielőtt mindörökre szólóan életünkbe vegyülne és kitörölhetetlenül megfestené lángszínével. Ennek az észrevehetetlen egybepárolódásnak a titkát a művészi elemzés soha nem tudja megragadni. Az igazi szenvedély sikolyokban nyer kifejezést, vagy egy hideg ember számára unott sóhajokban... A szerelem üde forrás, virág-, kavics- és zsázsaágyból bukkan elő, mint patak, mint folyó, hullámról hullámra váltja színét és természetét, s végül beléveti magát a megmérhetetlen óceánba, melyben a gyarló szellemek csak egyhangúságot látnak, a nagy lelkek azonban örökös szemlélődésbe merülnek benne. Hogyan merészelhetnénk leírni az érzelmeknek ezeket az átmeneti árnyalatait, ezeket a végtelenül becses semmiségeket, ezeket a szavakat, melyeknek hangsúlyát visszaadni szegény az emberi nyelvkincs, ezeket a pillantásokat, melyek a leggazdagabb költeményeknél is tartalmasabbak! Minden egyes rejtelmes jelenetben, amikor észrevétlenül lángra lobbanunk egy nőért, szakadék nyílik, melyben elmerül minden költői alkotás. Ej, hát hogyan is adhatnánk vissza széljegyzeteinkkel a lélek élő és titokzatos rezdüléseit, mikor még ahhoz sincsenek megfelelő szavaink, hogy a szépség látható misztériumait megfessük?"

Honoré de Balzac