logo
Random Idézet

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni."

Müller Péter


Móricka sétája apukájával

Móricka és apukája mennek sétálni…
Móricka meglát valamit a földön. – kérdezi is apukáját..
- Apa mi van ott a földön?
- Döglött béka. – válaszolja az apuka
Mennek tovább…
Móricka megint kérdezi apukáját.
- Apa, min csuszkálnak a gyerek ott a dombon?
- Faszánon. – mondja az apuka
Mennek tovább megszólal Móricka apukája.
- Nézdd Móricka ott egy lovagló huszár.
Mennek haza, Móricka anyukája kérdezi Mórickától.
- Mit láttatok a séta közben Móricka?
- Döglöttbéka-faszán-lovagolóhuszár.


Na,látja!

Móricka dobol a padon.
- Miért dobolsz Móricka?
- Elijesztem az oroszlánokat.
- De hisz itt nincs oroszlán.
- Na, látja! Ugye milyen jó módszer?


Nemzeti Dal

Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti Dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: “Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!”
- Rendben van Ádámka, ötös.
A második Pistike.
Ő is kimegy, és felrajzol sok dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
“Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak.”
- Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon megszólal:
- Na, de Móriczka, mit keres Rákosi evtárs a táblán?
- Ő a sehonnai bitang ember!

 

 


Fogalom

A tanárnő felszólítja Mórickát, hogy mondjon egy fogalmat. Móricka megkérdezi, hogy mi az a fogalom?
- A fogalom olyan dolog, amit nem lehet megfogni – válaszolja a tanárnő.
- Akkor elefánt.








HIRDETÉS



HIRDETÉS






Random Idézet

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."

Müller Péter