logo
Random Idézet

"Célunk lehet például az is, hogy visszahódítsuk szerelmünket, aki valami apró félreértés miatt elhagyott bennünket. Szerelmünk szerint ugyan csak annyi történt, hogy már nem minket szeret, hanem valaki mást, de ez természetesen lehetetlen. Csupán meg kell nézni minket és azt a másikat. Nem akarok szegény nyálcsorgató nyomorékra semmi rosszat mondani, de minden szépségversenyen megelőzné egy tüdővészes hiéna. Szerelmünk esetében egyszerűen arról van szó, hogy valami aprósággal megbánthattuk. Ráhapciztunk a nyakára. A lábára léptünk tánc közben. Mi ettük meg véletlenül a csoki nagyobbik felét. Halálos biztonsággal állíthatjuk, hogy csak valami efféle kis izé miatt halványulhatott el irántunk érzett lángoló érzelme. Semmiféle más oka nem lehetett ugyanis arra, hogy elhagyjon minket. Illő szerénységgel és a mamánk elfogultságok nélküli szavaival szólva magunkról, mi olyan tökéletesek vagyunk, hogy ha kedvünk támad, francia parfümöt pisilünk, Húsvétkor és minden kedden. Szerelmünk nevelését semmilyen körülmények között se kezdjük azzal, hogy lábaihoz borulunk, és miközben taknyunk, nyálunk összefolyik, azt zokogjuk, hogy kéhér-lehek, gyehe-rehe vihisz-szahaaa! Ennél nagyobb hibát nem követhetnénk el. Csak semmi könyörgés! (...) Hadd érezze a bűnös lélek, mennyire megbántotta azt, aki csak érte, csak vele, neki bele és általa...! Szóval minket. Javaslom: ne is keressük a közelségét."

Nógrádi Gábor


Móricka és a liba

Biológia órán tanárnő kérdi Mórickát:
- Móricka, mije van a libának?
- Szeme!
- Móricka, és még mije van a libának?
- Másik szeme!
- Móricka! Mivel takaróztok otthon, ha hideg van?
- Párnával!
- És Móricka, mi van a párnában?
- Toll!
- Tehát akkor Móricka, mije van a libának?
- Szeme!


Buzibárban dolgozik

Gyerekeket kérdezi a tanárnéni, hogy mit dolgozik az apukájuk.
Amikor Mórickához ér, ő azt feleli, hogy az apukája egy buzibárban dolgozik, és meztelenül táncol más férfiak előtt. A tanárnő erre kiviszi Mórickát az osztályteremből, hogy elbeszélgethessen vele.
- Móricka, tényleg ezt csinálja az apukád?
- Áh, dehogy, csak az tök ciki lett volna ha elmondom az osztálytársaim előtt, hogy apukám a fradiban focizik.


Nagyon ügyes

Móricka megy haza és meséli, hogy ma a tanítónéni olyat kérdezett, amire egyedül csak ő tudta a helyes választ az egész osztályban.
- Nagyon ügyes vagy – mondja az anyja.
- Hát igen, nem hiába, az én fiam – mondja büszkén az apja.
- Na és mondd csak kisfiam, mit is kérdezett a tanítónéni? – kérdi az anyuka.
- Azt, hogy ki dobálta meg őt papírgalacsinnal…


Kína messze van

- Mi van messzebb tőlünk? – kérdi a tanár Mórickától. – Kína vagy a Hold?
- Szerintem Kína!
- Miből gondolod?
- A Holdat innen is látni! Kínát nem!








HIRDETÉS



HIRDETÉS






Random Idézet

"Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz."

Richard Russo