Móricka és apukája mennek sétálni…
Móricka meglát valamit a földön. – kérdezi is apukáját..
- Apa mi van ott a földön?
- Döglött béka. – válaszolja az apuka
Mennek tovább…
Móricka megint kérdezi apukáját.
- Apa, min csuszkálnak a gyerek ott a dombon?
- Faszánon. – mondja az apuka
Mennek tovább megszólal Móricka apukája.
- Nézdd Móricka ott egy lovagló huszár.
Mennek haza, Móricka anyukája kérdezi Mórickától.
- Mit láttatok a séta közben Móricka?
- Döglöttbéka-faszán-lovagolóhuszár.

Móricka dobol a padon.
- Miért dobolsz Móricka?
- Elijesztem az oroszlánokat.
- De hisz itt nincs oroszlán.
- Na, látja! Ugye milyen jó módszer?

Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti Dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: “Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!”
- Rendben van Ádámka, ötös.
A második Pistike.
Ő is kimegy, és felrajzol sok dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
“Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak.”
- Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon megszólal:
- Na, de Móriczka, mit keres Rákosi evtárs a táblán?
- Ő a sehonnai bitang ember!

A tanárnő felszólítja Mórickát, hogy mondjon egy fogalmat. Móricka megkérdezi, hogy mi az a fogalom?
- A fogalom olyan dolog, amit nem lehet megfogni – válaszolja a tanárnő.
- Akkor elefánt.