Random Idézet

"Egy napját nem tudom megfogni és körülhatárolni életemnek, mert a mai napomban benne van a tegnap emléke és a holnap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múltam és egész jövőm bizonyos értelemben benne foglaltatik mindennapi életemben. Ahogyan személy szerint folytatásnak és kezdetnek érzem magam a világban, ugyanígy napjaim is folytatásai és kezdetei a történelmi folytonosságnak, úgy mondhatnám: a jelenben létezem, és az időtlenségben élek. Néha majdnem kétségbeejtő ennek a tudata, máskor azonban boldogsággal tölt el az az érzés, hogy az egyetemesség része vagyok, s hogy a világ ezer történését, az emberi küzdelmek sokértelműségét, a tengerek vadságát és a virágok szelídséget, a lemondás szomorúságát és a kezdeményezés örömét, a múltat és a jövőt egyszerre hordom a tudatomban. Néha majdnem kétségbeejtő ez a határtalanság, (...) és én mégsem kívánok változtatni rajta. Nem akarok eltelni magammal, nem akarok dogmákba vakulni és formulákat szajkózni. Nem leélni, hanem megélni kívánom az életemet."

Kassák Lajos

Móricka és a liba

Biológia órán tanárnő kérdi Mórickát:
- Móricka, mije van a libának?
- Szeme!
- Móricka, és még mije van a libának?
- Másik szeme!
- Móricka! Mivel takaróztok otthon, ha hideg van?
- Párnával!
- És Móricka, mi van a párnában?
- Toll!
- Tehát akkor Móricka, mije van a libának?
- Szeme!

Buzibárban dolgozik

Gyerekeket kérdezi a tanárnéni, hogy mit dolgozik az apukájuk.
Amikor Mórickához ér, ő azt feleli, hogy az apukája egy buzibárban dolgozik, és meztelenül táncol más férfiak előtt. A tanárnő erre kiviszi Mórickát az osztályteremből, hogy elbeszélgethessen vele.
- Móricka, tényleg ezt csinálja az apukád?
- Áh, dehogy, csak az tök ciki lett volna ha elmondom az osztálytársaim előtt, hogy apukám a fradiban focizik.

Nagyon ügyes

Móricka megy haza és meséli, hogy ma a tanítónéni olyat kérdezett, amire egyedül csak ő tudta a helyes választ az egész osztályban.
- Nagyon ügyes vagy – mondja az anyja.
- Hát igen, nem hiába, az én fiam – mondja büszkén az apja.
- Na és mondd csak kisfiam, mit is kérdezett a tanítónéni? – kérdi az anyuka.
- Azt, hogy ki dobálta meg őt papírgalacsinnal…

Kína messze van

- Mi van messzebb tőlünk? – kérdi a tanár Mórickától. – Kína vagy a Hold?
- Szerintem Kína!
- Miből gondolod?
- A Holdat innen is látni! Kínát nem!

Előző

Következő

HIRDETÉS

Random Idézet

"Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a szerelemnek nem lehet parancsolni. Ez az emberiség egyik nagy tévedése! A szerelmi fellángolásunkat ugyanúgy lehet nevelni, irányítani, mint bármi mást: szülőt, testvért, kutyát vagy matektanárt. Azt kérdezitek: hogyan? Egyszerű. Önmeggyőzéssel. (...) Csupán őszintén kell válaszolni néhány kérdésre. Vajon a sok millió ellenkező nemű közül miért pont ő tetszik? Mert szebb és csinosabb mint a többi? Na, bumm! És akkor mi van? Vagy talán mert látszik a szemén, hogy okosabb is? Hát igen. Véletlen adottság. Nem az ő érdeme. Így született. Vagy talán nem két lába, két keze és egy feje van neki is, mint a többieknek? Nevetséges! Pont olyan, mint más. Ilyeneket kell mondogatni magunknak szépen, lassan, nyugodtan, miközben közeledünk a kiválasztott személyhez, hogy bebizonyítsuk: minket nem vakít el a szerelem. Vagy talán az számít, hogy ha látjuk a kedves személyt, kiszárad a szánk, kiguvad a szemünk, remegünk, mint a kocsonya és a szívünk ki akar ugrani? Röhej! Ez csak biokémia! Az a helyzet, hogy az adrenalin-szintünk, vagy mi az izé emelkedik. Meg a vérnyomásunk. Meg a cukrunk. Ez kérem tananyag! No, most aki mindezt bölcsen és pontosan átgondolja, az a szerelmi fellángolást könnyedén kézben tudja tartani."

Nógrádi Gábor